Rövid előszó a webes megjelenéshez
Tisztelt Olvasó!
Tisztelt Olvasó!
Köszönöm, hogy időt szán erre az írásra. Ez a publikáció az ír mítoszok és történelmi események sorai között rejtőző mélyebb összefüggéseket igyekszik feltárni, új megvilágításba helyezve a látszólagos ellentmondásokat és logikai hibákat. Célom, hogy logikailag koherens megállapítások és elemzések révén egy új megértést kínáljak fel az emberiség kozmikus szerepéről.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy minden, ami itt olvasható, gondosan visszakövethető és elemezhető források alapján készült. Arra törekedtem, hogy bemutassam a keresés útját. Ehhez minden releváns hivatkozást megtalál a különálló „Linkek és források” oldalon. Ezzel igyekeztem biztosítani az olvasási élmény zavartalanságát, miközben a részletesebb kutatásra is adott a lehetőség.
Remélem, hogy ez a gondolatébresztő utazás inspirációt nyújthat a további gondolkodáshoz.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy minden, ami itt olvasható, gondosan visszakövethető és elemezhető források alapján készült. Arra törekedtem, hogy bemutassam a keresés útját. Ehhez minden releváns hivatkozást megtalál a különálló „Linkek és források” oldalon. Ezzel igyekeztem biztosítani az olvasási élmény zavartalanságát, miközben a részletesebb kutatásra is adott a lehetőség.
Remélem, hogy ez a gondolatébresztő utazás inspirációt nyújthat a további gondolkodáshoz.
Az emberiség a legrégibb idők, az ősidők óta mond el történeteket. Ezeket gyakran mesevilágként, régmúlt idők fantáziadús lenyomataként kezeljük. De mi van akkor, ha ezek a történetek nem pusztán szórakoztatásra vagy erkölcsi tanításra szolgálnak, hanem titkokat rejtenek? Olyan összefüggéseket, amelyek megértéséhez nem elég a történet olvasása. Értelmezni kell, figyelni a paradoxonokra, a szereplők nem egyértelmű döntéseire, és arra, ami talán le sincs írva. Ezek a csodálatos elbeszélések, azaz a mítoszok nem biztos, hogy csak egyszerű mesék. Elképzelhető, hogy mélyebben gyökereznek bennünk, emberekben, mint ahogy azt eddig sejtettük. És úgy tűnik, gyakran az emberi létezés alapvető igazságairól szólnak.
Korunk tudományos gondolkodása hajlamos pusztán folklorisztikai érdekességként kezelni őket, esetleg megtörtént, vagy megtörténhetett események eltorzult lenyomataként. De mi van akkor, ha a mítoszok ennél sokkal többet rejtenek? Mi van, ha a látszólagos paradoxonok, a logikai hibák és az értelmezhetetlen események valójában kulcsok egy rejtett, isteni tervhez, amely az emberiség sorsát írja? Olyan kulcsok, amelyeket észrevehetünk, ha magyarázatot találunk a látszólagos paradoxonokra, logikailag megmagyarázhatatlan történésekre a mítoszokban.
Próbáljuk megnézni, tényleg így van-e! Ehhez az Írország Honfoglalásainak Könyve (Hódítások Könyve) (Lebor Gabála Érenn) című ősi szöveget, illetve ennek az Érenn (az ősi Írország) isteneivel foglalkozó részét vesszük alapul. Egy olyan mítoszt, amely tele van ellentmondásokkal. Legalábbis első pillantásra. De most arra teszek kísérletet, hogy egy koherens keretrendszert építsek fel, amely a szöveg integritását maximálisan figyelembe veszi, de nyitottan keresi az összefüggéseket a szöveg további, egyéb részeivel, vagy akár a mítoszon kívüli olyan történésekkel, amelyek kapcsolata, mint látni fogjuk, ha nem is teljesen egyértelmű, de több, mint puszta véletlen. Ezek fel fogják oldani a látszólagos logikai hibákat.
Megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik ez az ősi elbeszélés a bibliai motívumokhoz, a történelmi eseményekhez, és hogyan kaphatnak modern kori zenei alkotások, Lisa Gerrard Now We Are Free című dala, illetve a Celtic Women Tir Na nÓg című dala váratlanul mély, spirituális értelmet ebben az összefüggésben.
Remélem, ez egy olyan utazás lesz, amelynek végén talán nem csak a mítoszokról, hanem az Első Földről - saját világunkról - és annak valódi természetéről is máshogy fog gondolkodni, aki elolvasta.
Előre is köszönöm mindenkinek, aki hajlandó látni az összefüggésekben, a sorok között olvasva egy nem csak lehetséges, hanem nagyon is valószínű igazságot!
Korunk tudományos gondolkodása hajlamos pusztán folklorisztikai érdekességként kezelni őket, esetleg megtörtént, vagy megtörténhetett események eltorzult lenyomataként. De mi van akkor, ha a mítoszok ennél sokkal többet rejtenek? Mi van, ha a látszólagos paradoxonok, a logikai hibák és az értelmezhetetlen események valójában kulcsok egy rejtett, isteni tervhez, amely az emberiség sorsát írja? Olyan kulcsok, amelyeket észrevehetünk, ha magyarázatot találunk a látszólagos paradoxonokra, logikailag megmagyarázhatatlan történésekre a mítoszokban.
Próbáljuk megnézni, tényleg így van-e! Ehhez az Írország Honfoglalásainak Könyve (Hódítások Könyve) (Lebor Gabála Érenn) című ősi szöveget, illetve ennek az Érenn (az ősi Írország) isteneivel foglalkozó részét vesszük alapul. Egy olyan mítoszt, amely tele van ellentmondásokkal. Legalábbis első pillantásra. De most arra teszek kísérletet, hogy egy koherens keretrendszert építsek fel, amely a szöveg integritását maximálisan figyelembe veszi, de nyitottan keresi az összefüggéseket a szöveg további, egyéb részeivel, vagy akár a mítoszon kívüli olyan történésekkel, amelyek kapcsolata, mint látni fogjuk, ha nem is teljesen egyértelmű, de több, mint puszta véletlen. Ezek fel fogják oldani a látszólagos logikai hibákat.
Megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik ez az ősi elbeszélés a bibliai motívumokhoz, a történelmi eseményekhez, és hogyan kaphatnak modern kori zenei alkotások, Lisa Gerrard Now We Are Free című dala, illetve a Celtic Women Tir Na nÓg című dala váratlanul mély, spirituális értelmet ebben az összefüggésben.
Remélem, ez egy olyan utazás lesz, amelynek végén talán nem csak a mítoszokról, hanem az Első Földről - saját világunkról - és annak valódi természetéről is máshogy fog gondolkodni, aki elolvasta.
Előre is köszönöm mindenkinek, aki hajlandó látni az összefüggésekben, a sorok között olvasva egy nem csak lehetséges, hanem nagyon is valószínű igazságot!
A
Lebor Gabála Érenn
és az Isteni Terv rejtett üzenete
A Lebor Gabála Érenn az ír eredetmítoszok gyűjteménye, amelyet középkori papok, szerzetesek jegyeztek le a 11. század környékén. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor „csak” leírták a történeteket, de ősi szájhagyományokon át jutott el abba korba. Ez a könyv meséli el Érenn (Írország) honfoglalásait, különböző népek érkezését és távozását, vagyis az ősi Érenn elfoglalásának ciklikusan ismétlődő történeteit írja le.
A szerzetesek célja egyértelmű volt: a keresztény világképbe illeszteni a pogány múltat. Így születhetett meg például Danu „istennő” alakja, amely a Tuatha Dé Danann - valójában „Isten népe” - elnevezésből mesterségesen kreált háttértörténet. Ugyanakkor, ha lehántjuk e rétegeket, egy koherens és időtlenül érvényes üzenet bontakozik ki: egy mennyei terv végrehajtásának története, amelyben a „bukás” nem vereség, hanem beteljesülés. A szöveg kezdete annyira szembetűnő hasonlóságot mutat a bibliai Teremtés könyvével, különösen a genealógiák és a kezdeti események tekintetében, amely nem véletlen. A szerzetesek szándékosan hagyták meg, esetleg illesztették a keresztény hagyományokat az ír világképbe, hogy legitimálják az ír népet, és az ír népnek az új vallást.
Ebben a folyamatban azonban bizonyos elemeket át kellett írni, el kellett rejteni, vagy más fényben kellett feltüntetni. Ezek azok a dolgok, amelyek a mai olvasó számára paradoxonokat. ellentmondásokat, logikai hibákat eredményeznek. Éppen ezen paradoxonok feloldásán keresztül láthatjuk meg a történet mélyebb rétegeit.
Példák a paradoxonokra és a rejtett jelentésekre
Vizsgáljuk meg először a Lebor Gabála Érenn kezdetét és a szerzetesek befolyását! A mítosz az özönvízzel és Noé leszármazottaival kezdődik. Ez a kezdet tulajdonképpen (ha nem is szóról szóra) a bibliai Teremtés könyvének első fejezetei (1Mózes). Az emberiség kezdeti történetét meséli el. Ez a nagymértékű hasonlóság mutatja a szerzetesek tudatos befolyását: Érenn (Írország) népének meg kellett felelnie a keresztény genealógiának ahhoz, hogy helyet kapjon a bibliai történelemben. Ez tulajdonképpen, nem lehet más, mint egy történeti legitimáció az új hitrendszerben, miközben az eredeti, mélyebb rétegeket is megőrizték. Meg kellett őrizniük, ha azt akarták, hogy értelmes, összefüggő maradjon, de néhány dolgot meg kellett változtatniuk. Ez a kettős rétegesség a Lebor Gabála Érenn kulcsa: egy legitimációs történet, amelyet beleszőttek a kész mítoszba, kissé átalakítva azt, de a mélyben megmaradt egy ősi, spirituális üzenet.
A Tuatha Dé Danann rejtélye és Danu
A Tuatha Dé Danann a kelta mitológia központi alakjai voltak, egy félisteni, isteni nép, akikről azt tartották, hogy mágiával és különleges képességekkel rendelkeznek. Ők voltak Érenn ősi istenei, az égből jöttek, ködbe burkolva. Keresztény kontextusba illesztésük komoly kihívást jelenthetett. Nevük azt jelenti: Danu Istennő Népe. Csakhogy érdekes módon az az istennő, akinek ilyen hatalmas erejű népe volt, nos, ő nem található sehol. Legendák, mesék, történetek: sem korábbi kelta sem gall forrásokban nem szerepel. Viszont Danu nélkül a Tuatha Dé Danann, ezt jelenti: Isten Népe.
A középkori szerzetesek és papok munkája itt már újra látszik. Ennek fő célja az volt, hogy összeegyeztesse az ír pogány mitológiát a keresztény világtörténelemmel és bibliai kronológiával. Ennek érdekében gyakran történelmi személyekké alakították a pogány istenségeket, vagy átformálták a történeteket, hogy illeszkedjenek a keresztény teológiába.
Nehéz lett volna belefoglalni a keresztény Istent egy olyan szövegbe, amely pogány istenségekről szól, anélkül, hogy az ütközne a monoteista elvekkel. Danu rejtélyes mivolta arra utal, hogy őt kitalálták, vagy legalábbis felnagyították, hogy a Tuatha Dé Danannnak legyen "anyja", miközben az isteni jelleget elfedik. Logikus lépés volt a szerzetesek részéről. A „Tuatha Dé Danann” kifejezés „Isten Népét” (Tuatha Dé) jelenthet, és a „Danann” kiegészítés lehetett egy későbbi, tisztázó vagy elfedő elem.
Ezekből következően, véleményem szerint Ők Isten elit angyalserege voltak, akik egy isteni tervet hajtottak végre Érenn - az akkori földi Éden - átadásának előkészítésére. A Danu istennő nevének homályban hagyása vagy kitalálása egy módja volt annak, hogy elkerüljék egy pogány istennő nyílt imádatát, miközben fenntartották a nép nevének eredetét.
Mert Danu etimológiai és vallási szinten nem létezett a Tuatha De Danann előtt. Nem volt hozzá kultusz, oltár, történet. Csak visszafejtették, valahogy így gondolkodhattak: „Tuatha Dé Danann? Akkor legyen egy Danu istennő is...” Mintha azt mondanánk: „Izrael fiai? Akkor legyen egy istennő: Izraella.”
És hogy általában miért nem tűnik ez fel? A mítosz szót úgy használják, mintha az mese, hazugság volna. Pedig csak kódolt igazság. A „régi istenek” nem lehetnek valóban isteniek, hiszen a „valódi” vallás később jött. Az értelmezés helyett csak lefordítás, újra elmondás történik. A mítoszokat nem értelmezni, hanem mesélni szokták – így senkinek nem tűnik fel.
A Lebor Gabála Érenn szerint a Tuatha Dé Danann a „föld alá” vonult vissza, a síde (tündérdombok) mélyére. A középkori keresztény írók néha hajlamosak voltak a Tuatha Dé Danannt bukott angyalokként értelmezni, akik nem voltak sem teljesen jók, sem teljesen rosszak, vagy olyan ősi emberekként, akik mágikus tudásra tettek szert. Ez a fajta kompromisszumos értelmezés segített áthidalni a pogány és a keresztény hiedelmek közötti szakadékot. Így pedig már a távozásukat is jobban meg lehetett magyarázni: mint bukott angyalok elhagyták a földet, a föld alá költöztek.
Ha kicsit előbbre érünk a történetben, láthatjuk, hogy ez a „bukott angyalok” kifejezés és a „föld alá vonulás” sem büntetés volt, hanem a küldetés teljesítése utáni visszatérés Tir Na nÓgba, a mennyei birodalomba. Tir Na nÓg az örök ifjúság, boldogság földje. A Tuatha Dé Danann lakhelye, az ő világuk. Miért mentek volna a föld alá, ha egy mennyei helyre emlékeztető világból származnak?
A Jelenések Könyvének (Jel. 12:7-9) bukott angyalokról szóló leírása, ahol Mihály arkangyal és angyalai harcolnak a sárkány ellen, majd a sárkányt és angyalait a Földre vetik, meglepő párhuzamot mutat. Bár a Lebor Gabála Érenn nem utal közvetlenül erre, a Tuatha Dé Danann visszavonulása a föld alá, a síde dombokba, ahol láthatatlanná válnak az emberi szem számára, egy metaforája lehet egy ilyen égi háborúnak, melynek során egy magasabb rendű entitás visszavonul a látható világból, átadva a terepet az emberiségnek.
Tehát a szerzetesek nem elhallgattak, hanem „szelídítettek”! Szelídítettek a mítoszok isteni karakterein, hogy beilleszthetővé váljanak a keresztény világképbe. És ez teljesen logikus:
A Tuatha Dé Danann mint „Isten Népe” túl direkt lett volna. Ahelyett, hogy kihagyták, inkább átírták a karaktereket: Isteni küldöttekből „félistenek”, majd „bukott angyalok” (vagy tündérek, sidh-lakók) lettek. Az égi eredetet földi mágiává szelídítették. Tir Na nÓg már nem a menny, hanem egy túlvilági meseország lett. Ezáltal a szakrális valóság mitikussá vált, a mitikus meseivé, a mese pedig folklórrá. A tényleges tartalom így is túlélte ezeket a beavatkozásokat - csak egy másik, láthatatlanabb rétegben, amely tele van logikai hibákkal, amelyek arra várnak, hogy észrevegyük őket.
Persze, meg kell jegyeznem, hogy saját szempontjaik szerint ezt kellett tenniük. Nem hagyhatták ki teljesen a Tuatha Dé Danannt, mert az egész Lebor Gabála Érenn értelmetlenné vált volna!
A mítoszok nem tévedések vagy primitív próbálkozások valaminek a magyarázatára, hanem kódolt, többrétegű üzenetek. És igen, ez kényelmetlen. Mert ha például a Tuatha Dé Danann-ról kiderülne, hogy valós entitások, hogy küldetésük volt, esetleg van, hogy Isten Népe voltak szó szerint, akkor újra kéne írni a történelem, a vallás, sőt az emberi eredet narratíváját is. Ez pedig a mainstream tudományos keretrendszer összeomlását jelentené. Ezért inkább elhallgatják, meseként kezelik, vagy vallási szinkretizmusként címkézik fel.
A mítosz és hit határán létező igazságokat nem lehet bizonyítani a módszertani racionalizmus eszközeivel, ezért a hivatalos tudomány nem látja, vagy elutasítja. És ezzel együtt elutasítja azokat is, akik látják. Pedig az igazi kutatás lényege, azt hiszem, az összefüggések keresése lenne, nem csupán katalogizálás.
A Lebor Gabála Érenn az ír eredetmítoszok gyűjteménye, amelyet középkori papok, szerzetesek jegyeztek le a 11. század környékén. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor „csak” leírták a történeteket, de ősi szájhagyományokon át jutott el abba korba. Ez a könyv meséli el Érenn (Írország) honfoglalásait, különböző népek érkezését és távozását, vagyis az ősi Érenn elfoglalásának ciklikusan ismétlődő történeteit írja le.
A szerzetesek célja egyértelmű volt: a keresztény világképbe illeszteni a pogány múltat. Így születhetett meg például Danu „istennő” alakja, amely a Tuatha Dé Danann - valójában „Isten népe” - elnevezésből mesterségesen kreált háttértörténet. Ugyanakkor, ha lehántjuk e rétegeket, egy koherens és időtlenül érvényes üzenet bontakozik ki: egy mennyei terv végrehajtásának története, amelyben a „bukás” nem vereség, hanem beteljesülés. A szöveg kezdete annyira szembetűnő hasonlóságot mutat a bibliai Teremtés könyvével, különösen a genealógiák és a kezdeti események tekintetében, amely nem véletlen. A szerzetesek szándékosan hagyták meg, esetleg illesztették a keresztény hagyományokat az ír világképbe, hogy legitimálják az ír népet, és az ír népnek az új vallást.
Ebben a folyamatban azonban bizonyos elemeket át kellett írni, el kellett rejteni, vagy más fényben kellett feltüntetni. Ezek azok a dolgok, amelyek a mai olvasó számára paradoxonokat. ellentmondásokat, logikai hibákat eredményeznek. Éppen ezen paradoxonok feloldásán keresztül láthatjuk meg a történet mélyebb rétegeit.
Példák a paradoxonokra és a rejtett jelentésekre
Vizsgáljuk meg először a Lebor Gabála Érenn kezdetét és a szerzetesek befolyását! A mítosz az özönvízzel és Noé leszármazottaival kezdődik. Ez a kezdet tulajdonképpen (ha nem is szóról szóra) a bibliai Teremtés könyvének első fejezetei (1Mózes). Az emberiség kezdeti történetét meséli el. Ez a nagymértékű hasonlóság mutatja a szerzetesek tudatos befolyását: Érenn (Írország) népének meg kellett felelnie a keresztény genealógiának ahhoz, hogy helyet kapjon a bibliai történelemben. Ez tulajdonképpen, nem lehet más, mint egy történeti legitimáció az új hitrendszerben, miközben az eredeti, mélyebb rétegeket is megőrizték. Meg kellett őrizniük, ha azt akarták, hogy értelmes, összefüggő maradjon, de néhány dolgot meg kellett változtatniuk. Ez a kettős rétegesség a Lebor Gabála Érenn kulcsa: egy legitimációs történet, amelyet beleszőttek a kész mítoszba, kissé átalakítva azt, de a mélyben megmaradt egy ősi, spirituális üzenet.
A Tuatha Dé Danann rejtélye és Danu
A Tuatha Dé Danann a kelta mitológia központi alakjai voltak, egy félisteni, isteni nép, akikről azt tartották, hogy mágiával és különleges képességekkel rendelkeznek. Ők voltak Érenn ősi istenei, az égből jöttek, ködbe burkolva. Keresztény kontextusba illesztésük komoly kihívást jelenthetett. Nevük azt jelenti: Danu Istennő Népe. Csakhogy érdekes módon az az istennő, akinek ilyen hatalmas erejű népe volt, nos, ő nem található sehol. Legendák, mesék, történetek: sem korábbi kelta sem gall forrásokban nem szerepel. Viszont Danu nélkül a Tuatha Dé Danann, ezt jelenti: Isten Népe.
A középkori szerzetesek és papok munkája itt már újra látszik. Ennek fő célja az volt, hogy összeegyeztesse az ír pogány mitológiát a keresztény világtörténelemmel és bibliai kronológiával. Ennek érdekében gyakran történelmi személyekké alakították a pogány istenségeket, vagy átformálták a történeteket, hogy illeszkedjenek a keresztény teológiába.
Nehéz lett volna belefoglalni a keresztény Istent egy olyan szövegbe, amely pogány istenségekről szól, anélkül, hogy az ütközne a monoteista elvekkel. Danu rejtélyes mivolta arra utal, hogy őt kitalálták, vagy legalábbis felnagyították, hogy a Tuatha Dé Danannnak legyen "anyja", miközben az isteni jelleget elfedik. Logikus lépés volt a szerzetesek részéről. A „Tuatha Dé Danann” kifejezés „Isten Népét” (Tuatha Dé) jelenthet, és a „Danann” kiegészítés lehetett egy későbbi, tisztázó vagy elfedő elem.
Ezekből következően, véleményem szerint Ők Isten elit angyalserege voltak, akik egy isteni tervet hajtottak végre Érenn - az akkori földi Éden - átadásának előkészítésére. A Danu istennő nevének homályban hagyása vagy kitalálása egy módja volt annak, hogy elkerüljék egy pogány istennő nyílt imádatát, miközben fenntartották a nép nevének eredetét.
Mert Danu etimológiai és vallási szinten nem létezett a Tuatha De Danann előtt. Nem volt hozzá kultusz, oltár, történet. Csak visszafejtették, valahogy így gondolkodhattak: „Tuatha Dé Danann? Akkor legyen egy Danu istennő is...” Mintha azt mondanánk: „Izrael fiai? Akkor legyen egy istennő: Izraella.”
És hogy általában miért nem tűnik ez fel? A mítosz szót úgy használják, mintha az mese, hazugság volna. Pedig csak kódolt igazság. A „régi istenek” nem lehetnek valóban isteniek, hiszen a „valódi” vallás később jött. Az értelmezés helyett csak lefordítás, újra elmondás történik. A mítoszokat nem értelmezni, hanem mesélni szokták – így senkinek nem tűnik fel.
A Lebor Gabála Érenn szerint a Tuatha Dé Danann a „föld alá” vonult vissza, a síde (tündérdombok) mélyére. A középkori keresztény írók néha hajlamosak voltak a Tuatha Dé Danannt bukott angyalokként értelmezni, akik nem voltak sem teljesen jók, sem teljesen rosszak, vagy olyan ősi emberekként, akik mágikus tudásra tettek szert. Ez a fajta kompromisszumos értelmezés segített áthidalni a pogány és a keresztény hiedelmek közötti szakadékot. Így pedig már a távozásukat is jobban meg lehetett magyarázni: mint bukott angyalok elhagyták a földet, a föld alá költöztek.
Ha kicsit előbbre érünk a történetben, láthatjuk, hogy ez a „bukott angyalok” kifejezés és a „föld alá vonulás” sem büntetés volt, hanem a küldetés teljesítése utáni visszatérés Tir Na nÓgba, a mennyei birodalomba. Tir Na nÓg az örök ifjúság, boldogság földje. A Tuatha Dé Danann lakhelye, az ő világuk. Miért mentek volna a föld alá, ha egy mennyei helyre emlékeztető világból származnak?
A Jelenések Könyvének (Jel. 12:7-9) bukott angyalokról szóló leírása, ahol Mihály arkangyal és angyalai harcolnak a sárkány ellen, majd a sárkányt és angyalait a Földre vetik, meglepő párhuzamot mutat. Bár a Lebor Gabála Érenn nem utal közvetlenül erre, a Tuatha Dé Danann visszavonulása a föld alá, a síde dombokba, ahol láthatatlanná válnak az emberi szem számára, egy metaforája lehet egy ilyen égi háborúnak, melynek során egy magasabb rendű entitás visszavonul a látható világból, átadva a terepet az emberiségnek.
Tehát a szerzetesek nem elhallgattak, hanem „szelídítettek”! Szelídítettek a mítoszok isteni karakterein, hogy beilleszthetővé váljanak a keresztény világképbe. És ez teljesen logikus:
A Tuatha Dé Danann mint „Isten Népe” túl direkt lett volna. Ahelyett, hogy kihagyták, inkább átírták a karaktereket: Isteni küldöttekből „félistenek”, majd „bukott angyalok” (vagy tündérek, sidh-lakók) lettek. Az égi eredetet földi mágiává szelídítették. Tir Na nÓg már nem a menny, hanem egy túlvilági meseország lett. Ezáltal a szakrális valóság mitikussá vált, a mitikus meseivé, a mese pedig folklórrá. A tényleges tartalom így is túlélte ezeket a beavatkozásokat - csak egy másik, láthatatlanabb rétegben, amely tele van logikai hibákkal, amelyek arra várnak, hogy észrevegyük őket.
Persze, meg kell jegyeznem, hogy saját szempontjaik szerint ezt kellett tenniük. Nem hagyhatták ki teljesen a Tuatha Dé Danannt, mert az egész Lebor Gabála Érenn értelmetlenné vált volna!
A mítoszok nem tévedések vagy primitív próbálkozások valaminek a magyarázatára, hanem kódolt, többrétegű üzenetek. És igen, ez kényelmetlen. Mert ha például a Tuatha Dé Danann-ról kiderülne, hogy valós entitások, hogy küldetésük volt, esetleg van, hogy Isten Népe voltak szó szerint, akkor újra kéne írni a történelem, a vallás, sőt az emberi eredet narratíváját is. Ez pedig a mainstream tudományos keretrendszer összeomlását jelentené. Ezért inkább elhallgatják, meseként kezelik, vagy vallási szinkretizmusként címkézik fel.
A mítosz és hit határán létező igazságokat nem lehet bizonyítani a módszertani racionalizmus eszközeivel, ezért a hivatalos tudomány nem látja, vagy elutasítja. És ezzel együtt elutasítja azokat is, akik látják. Pedig az igazi kutatás lényege, azt hiszem, az összefüggések keresése lenne, nem csupán katalogizálás.
Az Isteni Terv és a földi próbatételek
A milétosziak (akik a mítosz szerint Noé leszármazottai, úgymint, az emberiség képviselői) érkezése Érennbe (az ősi Írországba), és a Tuatha Dé Danannal való találkozásuk kulcsfontosságú. Ezek az események olyan rejtélyeket tárnak fel, amelyek az isteni terv részét képezik.
Amergin szerepe és a Kilenc Hullám próbája
Miután a milétosziak hajóikkal megérkeztek Érenn (Írország) partjaihoz, a Tuatha Dé Danann mágiával próbálta megakadályozni őket a partraszállásban, illúziót keltett a partok elrejtésére és a híres "kilenc hullámot" idézték meg. Ez egy mágikus határvonal volt, amin túljutni csak különleges erővel lehetett.
A Milétosziak oldalán egy rendkívül erős költő-druida állt, Amergin. Egyetlen druiada a Tuatha Dé Danann ellen. Ha magát a mítoszt nézzük, akkor egy szem druida az ősi Írország istenei ellen. Szinte nevetséges annak tudatában, hogy a Tuatha Dé Danann korábban legyőzte a Fomorokat (akik a sötét, destruktív erő voltak) és a Fir Bolgot. És hiába volt a Tuatha De Danann ereje, a milétosziak partra szálltak. Maguknak követelték az országot.
Furcsának tűnhet, de a Tuatha Dé Danann Amergint kérte fel döntőbírónak a jogvitájukban. Az ellenség druidáját. Ekkora stratégiai hibát hogyan követhettek volna el? Amergin döntése az volt, hogy a milétosziaknak vissza kell vonulniuk a Kilenc Hullámon túlra. Miért vonulnának vissza? Újabb, érdekes stratégiai hiba. Legalábbis látszólag. Valójában nem hiba. Amergin valószínűleg egy felkent, isteni kapcsolattal bíró bölcs volt, aki felismerte a magasabb rendű akaratot. Ez egyfajta közvetítő szerep, ami a prófétákra és a magasabb tudás hordozóira jellemző. A visszavonulás elképzelhető, hogy egy rituális tisztulás is volt, de ami biztos, hogy egy próbatétel is. A kilenc gyakori kelta beavatási szám. Ez a próba a Milétosziak méltóságát mérte fel: képesek-e meghozni a látszólag irracionális, mégis isteni akarat szerinti döntést?
Az egyezség megszegése, mint próba
A milétosziak természetesen eleget tettek Amergin döntésének, és visszavonultak a tengerre. Ekkor azonban a Tuatha Dé Danann megtámadta őket mágikus viharokkal, látszólag megszegve az egyezséget. Ez a hitszegés sem hitszegés volt. Ez egy szándékosan provokált döntő próba volt: ha a milétosziak elmenekülnek, nem érdemlik meg a földi Édent, Érennt (Írországot). Az, hogy kitartottak és felvették a harcot, igazolta érdemüket. Ez a próba a Jób Könyvében leírtakhoz hasonló: ott az isteni akarat próbára teszi az embert, hogy bebizonyítsa hitét és állhatatosságát még a legnagyobb szenvedés idején is. De ez a példa csak egy a sok közül, hiszen gondoljunk csak bele, milyen sok próbatétel, avagy kísértés leírása található meg a Bibliában!
A Tuatha Dé Danann visszavonulása
A milétosziak győzelme az ezt követő csatákban nem a Tuatha Dé Danann veresége volt, hanem a küldetésük teljesítése. A „föld alá” vonulás egy tervszerű és szándékos visszatérés volt isteni dimenziójukba, Tir Na nÓgba, miután földi feladatukat elvégezték. Ez az állapot a Zsoltárok könyvében leírtakhoz hasonló, ahol a lélek visszatér Istenhez, miután földi vándorlását befejezte.
A Tuatha Dé Danann természetesen, mint Isten Népe, az angyalok elit serege, ismerte a tervet, és tudta, hogy a földi Édent csak az arra méltóknak adhatják át. A Tuatha Dé Danann pontosan tudta, mi lesz a vége. Ők egy isteni küldetésen lévő entitások voltak, egy elit angyalsereg, akik Isten tervét hajtották végre. Egy magasabb szintű tudással rendelkeztek, amely túlszárnyalta az emberi stratégiai gondolkodást.
A legegyszerűbben kifejezve tartották magukat Isten tervéhez, függetlenül attól, hogy a későbbi korok emberei hogyan fogják őket és tetteiket megítélni. Tisztában voltak azzal, hogy a történetük félreértés tárgya lesz, őket démonizálhatják, vagy mesévé silányítják, mégis vállalták, mert a küldetés fontosabb volt a hírnévnél. Miért is érdekelte volna ez őket?
Mindez már most egy olyan keretrendszer vázlata, amely több vallásos és mítoszi hagyomány közös eredetére, vagy legalábbis összehangolt céljára utal.
Tehát a Tuatha Dé Danann nem azért vonult vissza, mert vereséget szenvedtek, hanem mert a világ átlépett egy új korszakba, ahol más nép örökölte a felszínt. Ők pedig: visszatértek oda, ahonnan jöttek. Ez egy szakrális történelem-értelmezést kínál, amely összhangba hozza a mítoszt, vallást, emberi sorsot és szabad akaratot, tiszteli a régi szövegek mély, nem szó szerinti üzeneteit, és egy olyan szellemi örökséget állít elénk, ami a mai kor zűrzavarában útmutatásul szolgálhat.
Nuada és Lugh történetei: Az Isteni rend és a hős archetipusa
Nuada, a Tuatha Dé Danann első királya, a legelső Mag Tuired-i csatában elvesztette a kezét. A törvények (esetleg a kelta királyi törvények) szerint egy királynak fizikailag épnek és sértetlennek kellett lennie ahhoz, hogy uralkodhasson. Az ő állapota kihatott a föld termékenységére és a nép jólétére. Nuada sérülése ideiglenesen megszakította ezt a köteléket, ami azt mutathatja, hogy az isteni rend csak tökéletes formában tudja fenntartani a földi harmóniát. Ezért Nuada ideiglenesen lemondott a trónról.
Kezét később ezüstkézzel, azután hús, vér kézzel pótolták. Ez a sérülés és az ezüstkézzel való pótlás nem Nuada gyengeségét mutatja, hanem a mennyei tartományok bonyolult szabályrendszerére utal, ahol a külsőségek az isteni tökéletesség szimbolikus kifejezései. A Földön, ahol az anyag és a látszat fontos szerepet játszik, a mennyei lényeknek is alkalmazkodniuk kell a külsőségek szabályaihoz. Ez egyfajta inkarnációs korlát lehetett.
Nuada képességeit elismerték, de a szabályok nem engedték meg a tényleges vezetésnek még látszatát sem sérült formában. Ez is egy magasabb, kozmikus rendet tükröz. Ez azt is mutathatja, hogy még a fizikai „bukás” esetén is létezik isteni beavatkozás és a helyreállítás lehetősége.
És itt történik valami nagyon fontos! A leváltás nem degradáció, hanem a szerepek átadása a Terv következő fázisához. Azaz következni fog Bres uralma, ami egy újabb próbatétel lesz, a fény és sötétség határán mozgó időszak. Ez kulcsfontosságú. A „bukás”, a „leváltás” ebben az értelmezésben nem bűn vagy hiba, hanem egy megjátszott visszavonulás, amely teret ad a világban éppen kibontakozó erkölcsi próbatételeknek.
Csak egy kis kitérő, de pontosan itt említhetem meg először Lisa Gerrard "Now We Are Free" című dalát. Ennek a dalnak az üzenete, többek között, a szabadság. Ez itt nem csupán a földi szenvedéstől való megszabadulást jelenti, hanem a külsőségek és a korlátozó szabályok rabságából való felszabadulást is, ami a Tir Na nÓg jellemzője. Ahová a Tuatha Dé Danann visszatért. Ott már nincs szükség az ezüst kéz látszatára, mert a belső tökéletesség a lényeg.
Bres uralkodása és a próbatétel
Nuada után Bres uralkodott. Uralkodását a mítoszok általában elnyomónak és katasztrofálisnak írják le. Vezetése tulajdonképpen egy kudarc volt. De ez nem a Tuatha Dé Danann kudarca vagy próbatétele volt, hiszen tudjuk, hogy ők ismerték a tervet.
Bres kudarca sokkal inkább az emberiség, vagy a földi vezetők próbája volt. Ha Bres megfelelően uralkodott volna az isteni rend szerint, a sors másként alakulhatott volna. De ahogy Pilátus sem úgy cselekedett, ahogy elvárható lett volna egy igazságos bírótól, amikor átadta Jézust a keresztre feszítésre (annak ellenére, hogy nem talált benne bűnt), mégis: az ő döntése nélkül nem teljesedett volna be a prófécia. Ugyanígy Bres kudarca is hozzájárult az isteni terv kiteljesedéséhez, megnyitva az utat Lugh és a milétosziak győzelme előtt.
Lugh, a hős
Lugh, a Tuatha Dé Danann egyik legfontosabb alakja, a Fomorok (egy ősi, démoni jellegű nép a kelta mitológiában) elleni döntő csata előtt érkezik meg a Tuatha Dé Danann udvarába. Kezdetben nem fogadják el, mivel anyja Fomor volt, és Lugh a „sok mesterségben jártas” jelzővel mutatkozott be, ami elég szokatlan volt. Meg kellett küzdenie a bizalmatlansággal, és bizonyítania kellett képességeit.
És itt egy újabb réteget teszünk a mítoszhoz. De ez már történelem: Lugh története hasonló Tom Barry történetéhez. Ő az ír függetlenségi háború legendás vezetője volt, aki a Brit Hadseregben szolgált, majd hazája hívására visszatért, hogy kivegye részét a függetlenségi háborúból. Neki is meg kellett küzdenie a bizalmatlansággal az Ír Köztársasági Hadsereg soraiban. És ő sem veszített el soha fontos csatát. Ez a párhuzam rávilágít az „örök visszatérés” archetípusára, és arra, hogy a történelemben újra és újra megjelennek azok a hősök, akik, bár emberi korlátokkal, egy magasabb cél érdekében cseleksznek.
Lugh hősiességére, és a középkori szerzetesek munkájára utalhat a következő történet is, amely Balorról szól. A Balor név a kelta Boleros szóból származhat, aminek a jelentése „a villogó”. Balor először a Cath Maige Tuired mitológiai ciklust alkotó középkori szövegekben jelenik meg. A Mitológiai Ciklus az isteni Tuatha Dé Danann és a démoni fomoriak közötti küzdelmet meséli el . Bres segítséget kér apjától, így a a fomoriak háborúba vonulnak a Tuath Dé ellen. Balor a fomoriak bajnokaként jelenik meg a harcban.
És következik a második Mag Tuired-i csata, ahol Balort saját unokája, Lugh öli meg, mielőtt lehetősége lett volna használni pusztító szemét. Balornak ugyanis egy pusztító szeme is volt. Amikor kinyitották, valamilyen szörnyű, halálos erő szabadult fel. Viszont a leírások szerint négy harcos ereje kellett szemhéjának, vagy a pusztító szemet eltakaró pajzsoknak a felemeléséhez. Lugh egy parittyakövet lőtt a szemre, más források szerint mágikus dárdát hajított bele. Ennek következtében a fomori sereg súlyos veszteségeket szenvedett, még Indech királyuk is a halálát lelte.
Lugh és Balor csatája erősen emlékeztethet minket a bibliai Dávid és Góliát viadalához. A nagy erejű óriás, a fizikailag gyengébb ellenfél, de mindenekelőtt a fegyver, a parittya, amely az ellenfél végzetét okozta, megfordítva a harc menetét.
Ez egy újabb szemléletes példa arra, hogy a középkori szerzetesek hogyan integrálhatták vagy alakíthatták át az Érenn pogány mítoszait, hogy azok illeszkedjenek a keresztény narratívába és teológiába. Dávid és Góliát története az egyik legismertebb bibliai elbeszélés az „Isten általi segítség” és a „gyenge győzelme az erős felett” témájában.
És ez hogyan kapcsolódik az Isteni Tervhez? Balor legyőzése Lugh által a Lebor Gabála Érenn szerint a Tuatha Dé Danann és a Fomorok közötti második Mag Tuired-i csata kulcsfontosságú eseménye volt. Lugh győzelme nem csupán egy fizikai diadal, hanem az isteni rend győzelme a káosz és a sötétség erői felett. A Dávid és Góliát történet is hasonlóan az isteni beavatkozást és a hit erejét hangsúlyozza.
Mind Lugh, mind Dávid a megváltó hős archetípusát testesítik meg, akik látszólag kilátástalan helyzetben, Istenbe vetett hitük segítségével győzik le a túlerőt.
És a tanulság? Bres igazságtalan és zsarnoki királynak bizonyult. Hatalma alatt a Tuatha Dé Danann elvesztette fényét és jólétét. Amikor uralkodása tarthatatlanná vált, és szembe kellett néznie a következményekkel, Bres ahelyett, hogy felelősséget vállalt volna hibáiért, elment „kisírni” a háborút és erősítést kérni Fomor rokonaitól. Ez a viselkedés - a saját felelősség áthárítása és a segítség máshol való keresése - szemléletesen tükrözi az emberi természet egyik mélyen gyökerező hibáját, azt, hogy hajlamosak vagyunk másokra hárítani a felelősséget, és nem a saját tetteink következményeivel szembesülve megfelelő döntést hozni. Bres döntése ezáltal elvezetett a Második Mag Tuired-i csatához, mely a két nép, az isteni és a kaotikus erők végső összecsapását jelentette.
A Második Mag Tuired-i csata után, ahol Lugh hősiessége győzelmet hozott a Tuatha Dé Danannak, Bres, a legyőzött király sorsa a kezükbe került. Megkegyelmeztek neki, de nem feltétel nélkül. Életben hagyták, cserébe a mezőgazdasággal kapcsolatos tudásért, pontosabban a vetés, aratás és a termékenység ismeretéért.
Ez a lépés elsőre talán furcsának tűnhet, hiszen miért ne ismerhették volna az addig a földön élő druidák, az emberiség és maga a Tuatha Dé Danann is a mezőgazdaság alapjait? Itt is egy mélyebb értelmezés rejtőzhet: lehet, hogy nem a szó szoros értelmében vett földművelés technikájáról volt szó, hanem egyfajta spirituális „földművelésről” vagy a földi lét mélyebb összefüggéseinek megértéséről. Egy olyan tudásról, amely az emberiség fejlődésének egy következő, kritikus szakaszához volt elengedhetetlen – egy újfajta „vetésről” és „aratásról” a kollektív tudat talaján. Jézus Krisztus tanításaiban is gyakran találkozunk hasonló példázatokkal a vetésről, a magról és az aratásról, szimbolizálva az isteni igét, a lelki termékenységet és az emberi életben meghozott döntések gyümölcseit. Ez a kegyelem és az ebből fakadó tudás átadása is az isteni terv részét képezheti, jelezve, hogy még a hibázó egyénnek is van lehetősége a fejlődésre és hozzájárulhat a célok eléréséhez egy magasabb jó érdekében.
Az Első Föld, az Alsó Föld és a Másik Föld
Ha rendszerezzük az eddigi értelmezést, akkor ez egy koherens kozmológiai keretrendszerhez vezet el bennünket, amelyben a Föld a történelem színpada, de nem az egyetlen dimenzió. Nézzük meg, mi az, ami a legvalószínűbb!
Az Első Föld.
Ez a mi világunk, a Föld univerzumában az első teremtett világ. Egyfajta próbatér az emberiség számára, ahol a szabad akarat és a döntések határozzák meg a sorsot. A Teremtés Könyve (1Mózes 1:1) leírása „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” egyértelműen az Első Föld megteremtésére utal. Ez az a valóság, ahol Morrigan próféciája a végső időkről és a hanyatló társadalmi értékekről (nyár virágok nélkül, hamis ítéletek, árulás) valósággá válhat, ha az emberiség nem tér meg a helyes útra.
Morrigan, a háború és a sors kelta istennője, a Tuatha Dé Danann tagja, egy olyan látomást fest le, amelyben a világ - mondhatjuk - a feje tetejére áll, és a természet rendje felbomlik. Ez a prófécia, bár a kelta mitológiából származik, univerzális érvényű, és emlékeztet minket arra, hogy a tetteinknek következményei vannak, és a harmónia megbomlása katasztrófához vezethet. Egy részlet Morrigan próféciájából:
"Én nem látok egy világot, amely kedves lesz nekem, nyár virágok nélkül, szarvasmarha tej nélkül, nők szemérmetlenség nélkül, férfiak bátorság nélkül, hódítások király nélkül, erdők makk, nélkül tenger termés nélkül, hamis ítéletek öregek részéről, hamis precedensek jogászok részéről, minden ember áruló, minden fiú fosztogató…”
Ez a prófécia a végső időkről szól, és sok ponton rezonál a mai világunkkal. A természet pusztulása, a társadalmi értékek hanyatlása, a családi kapcsolatok megromlása és az általános zűrzavar mind, mind olyan témák, amelyek elég komoly aggodalomra adhatnak okot.
A prófécia leírja a természet rendjének felbomlását és a társadalmi értékek hanyatlását. Ez a kép a Lebor Gabála Érenn-ben leírtakhoz hasonlóan, egy korábbi, harmonikus állapot elvesztését sugallja. A Tuatha Dé Danann visszavonulása Tir Na nÓg-ba párhuzamba állítható ezzel a pusztulással, mintha a mennyei rend felbomlása tükröződne a földi világban.
A prófécia a családon belüli árulást és a természetellenes kapcsolatokat említi. Ezeknek a szent kötelékeknek a felbomlása a kelta társadalomban is súlyos erkölcsi válságot jelentett volna. És természetesen megfigyelhető ez ma is. Itt és most.
A prófécia a végső időkről szól, ami sok kultúrában a ciklusok lezárulását és egy új kezdetet jelenti. A kelta mitológiában a ciklusok fontosak, és a Tuatha Dé Danann visszavonulása is egy ilyen ciklusváltás része. Morrigan próféciája, bár katasztrófát fest le, valójában egy figyelmeztetés is lehet, amely a spirituális ébredésre és a harmónia helyreállítására szólít fel.
A prófécia sötét képet fest a jövőről. A fény, amely a Lebor Gabála Érenn-ben és Lisa Gerrard dalában a mennyei birodalomra, az isteni tudásra utal, itt hiányzik. Ez a hiány a spirituális sötétség metaforája lehet, amelyben az emberiség elvesztette a kapcsolatát a forrással.
És még egy gondolat a paradoxonokról, amelyek a Lebor Gabála Érenn történeteinek középkori szelidítésére utalnak és amely logikátlanságok értelmezése, feloldása elvezethet minket ahhoz, hogy felfedjük a mítosz valódi üzenetét. Mondhatnám úgy is, hogy ezen ellentmodások észrevétele, illetve ezeknek a megértése, kibogozása vezethet el az igazsághoz!
Tehát, a következő érdekesség: Ahogy említettem, Morrigan - többek között - a háború és a sors kelta istennője volt. A Tuatha Dé tagja. Milyen érdekes, hogy a háború istennőjével az oldalukon a Tuatha Dé el tud veszíteni akár egy csatát is! Ez önmagában is olyan figyelemreméltó, hogy megéri elgondolkodni rajt! Nos, az előzőekben leírtak alapján nem is olyan nehéz megoldani ezt a rejtélyt! A Tuatha Dé, Isten elit angyalseregének elsődleges feladata valószínűleg a Fomoriak és a Fir Bolg legyőzése, elűzése volt. Ezt sikeresen végre is hajtották. Nem volt szükségük további győzelmekre. Hiszen a megbízatásuk teljesítése a valódi győzelem nekik: meg kell tisztítani, meg kell őrizni Érennt, majd megfelelő próbatételek után átadni az arra érdemes embereknek. És ezután visszatérhetnek - ahogy vissza is tértek - Tir Na nÓgba!
A Másik Föld.
Ez az Úr által ígért Másik Föld, a klasszikus mennyország. Tir Na nÓg, az örök ifjúság és bőség földje, a Tuatha Dé Danann, azaz Isten Népének, Isten elit angyalseregének az otthona mellet helyezkedhet el. Az Égi Tartományok univerzumának része, egy magasabb rezgésű, mennyei sík. Ez az a cél, ahová a lelkek törekednek a spirituális fejlődés során. A Jelenések Könyvének (Jel. 21:1) leírása "Új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt" egyértelműen rezonál a Másik Föld ígéretével, ami a megváltott, tökéletesített létezés helye.
Az Alsó Föld (Pokol).
Ha van egy Első Föld és egy Másik Föld, akkor a rendszer koherenciájához illeszkedik egy harmadik dimenzió is. Ez az Alsó Föld, amit gyakran Pokolnak nevezünk. Ez a sötétség, a káosz, a rossz döntések következményeinek birodalma, amely éles kontrasztot teremt a Másik Föld ígéretével. Lukács evangéliuma (Luk. 16:19-31) a gazdag emberről és Lázárról szóló példabeszéde egyértelműen utal a pokolra, mint a szenvedés és a vágyakozás helyére, amely az Első Földön hozott döntések következménye.
Lisa Gerrard, „Now We Are Free”
Az eddigiek fényében Lisa Gerrard „Now We Are Free” című dala egy rendkívül mély, spirituális üzenetet hordoz. Hangja, amely az ősi nyelvek rejtélyességét idézi, egyfajta angyali visszhang lehet. Esetleg gondolhatunk arra is, hogy ő is egy angyal? Emlékezet nélkül, de belső hívással közvetíti ezt a reményt. A dal a szabadság üzenetét közvetíti. A földi korlátoktól, a sötétségtől és a hibás döntések következményeitől való felszabadulásról szól, ami a Másik Föld felé vezető utat mutathatja meg. A dalnak nem nagyon létezett hivatalos vagy széles körben elfogadott értelmezése, de remélem, ez a mostani feltárja a mélyebb rétegeit.
A béke (shalom), az Isten (Shaddai) és az arany/fény (Flavum) visszatérő motívumok, amelyek a reményt, a spiritualitást és a tisztaságot hangsúlyozzák. Ugyanakkor vannak sötétebb, homályosabb részek is („Nom de leesh”, „Alas sharum du koos”, „Ma-lun des”), amelyek valószínűleg a nehézségekre, a küzdelmekre vagy a világ ellentmondásaira utalnak.
Az „Dwondi” szóval a szöveg mintha a belső erőre és az autentikus létezésre térne át. A ritmikus „La la da pa da le na da na” részek valószínűleg a transzállapot elérését vagy a közösségi éneklést segítik elő.
Ez csak egy lehetséges fordítás, ami nem tudja visszaadni a dal hangulatát. De ha meghallgatjuk, már tudjuk, hogy mit akar üzenni.
Ez a fordítás, vagyis inkább értelmezés a szavak esetleges szótöveinek, kezdetének figyelembevételével készült, hiszen tudnunk kell, ez nem egy mai nyelv. Lisa Gerrard saját bevallása szerint 12 éves kora óta kommunikál az angyalokkal ezen a nyelven.
Az Arany Fény Keresése
Béke velünk! Lényünkben a Mindenhatóval vagyunk összekapcsolva, egyek vagyunk. Aranyfény, az élet esszenciája.
A név köteléke, vagy a név elengedése... Az, ami néven neveztetik, egy belőlünk...
Az aranyló, új fényben, mi vagyunk, és létezünk. Mi igazak vagyunk, és szárnyalunk.
Elmegy az, ami elveszett, de mi vagyunk, és mi leszünk. Nehéz sors, de a lét maga... Nincs napunk a halálra vagy a rossz sorsra.
Én teremtek újat, az én napom az új, ragyogó.
Béke velünk! Lényünkben a Mindenhatóval vagyunk összekapcsolva, egyek vagyunk. Aranyfény, aranyfény!
Az én dicsőségem ragyogó, aranyfényű. A szeretet teste létezik.
Nem, nem tudjuk, vagy nem akarjuk... A név tisztasága, mint a liliom. Az, ami néven neveztetik, egy belőlünk...
Az aranyló fényben... Mutasd meg a nevet, azt, ami néven neveztetik. Ez a melankólia, vagy a halál...
Belső erő, a valódi energia. Belső erő, a valódi energia!
Ó, fájdalom, osztozunk a térben/átokban, ahogy választunk. Szent menedék, gyere haza!
A ritmikus részek („La la da pa da le na da na”, „Ve va da pa da le na la dumda”) egyfajta mantra- vagy énekszerű jelleget kölcsönöznek a szövegnek, erősítve a spirituális, meditatív hangulatot.
Végső soron a szöveg egyfajta megvilágosodáshoz vezető útról beszél, ahol a „Szent menedék” elérése, a „hazatérés” jelenti a belső béke és a spirituális teljesség megtalálását. Ez túlmutat a nyelvi és kulturális határokon.
A szöveg mintha egyfajta himnusz lenne a szabadsághoz, amely talán a múlt korlátaitól való elszakadást, a spirituális felébredést és egy új, tiszta létezési mód megtalálását ünnepli.
A dal kántáló részében, különösen a „Un mala pech a nay” sor fonetikájában („Un vhálá dee zsháve”), egy meglepő hasonlóságra figyelhetünk fel: erősen emlékeztet a „déjà vu” kifejezésre. Ez a francia kifejezés, melynek jelentése „már láttam” vagy „már átéltem”, egy olyan érzést ír le, mintha egy adott helyzetet korábban már megtapasztaltunk volna. Ez a hasonlóság nem lehet puszta véletlen.
A „déjà vu” érzése tökéletesen rezonál a feltárt koncepcióval: az Első Földön harcoló lelkek, az „emlékezet nélküli angyalok” mélyén egy elfeledett tudás rejlik. Mintha a dal maga is egy ilyen déjà vu lenne, ami az emberiség kollektív tudatában rezonál, felébresztve egy ősi emléket a már átélt küzdelmekről. A kántálás így nem pusztán gyönyörű hangzás, hanem egy lélektani „már láttam” élményt is közvetít, ami erőt adhat a jelen harcaihoz. Hiszen a lelkünk mélyén emlékszünk a célra: a Másik Föld felé vezető útra és a végső szabadságra.
Tovább kutatva, egy újabb, fonetikai kapcsolat lelhető fel. „Dee zshale” vagy „ree zshale” hangzás meglepő módon asszociációkat ébreszthet a Jeruzsálem szóval. Ez az ősi város, mely a béke és az isteni jelenlét jelképe, és a keresztény hagyományban gyakran az "Új Jeruzsálem" formájában a mennyei város, azaz Másik Föld szinonimájaként jelenik meg. Ha Lisa Gerrard hangja valóban egy angyali nyelven szól, akkor nem kizárt, hogy ezen a tudatalatti szinten egy ilyen kulcsfontosságú, egyetemes spirituális helyre, a végső békére és hazatérésre utal. Ez még tovább mélyítheti a dal üzenetét
Végül a „déj shí” hangzás tökéletesen asszociál a kelta mitológia Sí vagy Sídhe fogalmával. A Sídhe azokat a misztikus földalatti lakhelyeket jelöli, ahová a Tuatha Dé Danann visszavonult, és amelyet a Másik Föld univerzuma egyik világának, Tir Na nÓgnak tekintünk.
Ez a fonetikai egyezés rendkívüli jelentőséggel bír. A „déj shí” lehet maga a Tuatha Dé Danann hangja a Másik Földről vagy Tir Na nÓgból, egy hívás az emlékezet nélküli angyalok számára, hogy emlékezzenek eredetükre és végső céljukra. Ez az üzenet megerősíti a „déjà vu” érzését, de már konkrétan a spirituális otthonra és az oda vezető útra fókuszál. Lisa Gerrard ezen a ponton válhat egyenesen a Sídhe közvetítőjévé. Így jelezve a lelkeknek, hogy van hová hazatérniük, és van egy isteni terv, amely az ő útjukat is irányítja.
És újra egy történelmi adalék. Ezt az üzenetet hordozzák magukban azok a hősök is, akik a legkritikusabb pillanatokban tűntek fel az ír történelemben. Ilyen volt például Kevin Barry, akit 18 évesen az Ír Függetlenségi Háború idején brit katonák fogtak el. Hosszas kínzások után felakasztották, de a bajtársai neveit sosem árulta el, csak „Nem!”-mel válaszolt. Vagy Dinny Lacey, az Ír Függetlenségi Háború és a Polgárháború hőse, aki a polgárháborúban rendkívüli túlerővel szemben tartotta magát, majd a kitöréskor egy bajtársát segítette a menekülésben egy falon át, saját élete árán.
Dinny Lacey, az ír függetlenségi háború legendás hőse. A Harmadik Tipperary Brigád weboldalán a következőképpen emlékeznek rá:
„Azok közül a fiatalemberek közül, akik a század második évtizedében az ír szabadságot mindenek fölé helyezték, Dinny Lacey mindig is az élvonalban lesz.
Erős keresztény hitű ember volt, aki soha nem kért önkéntes társától olyat, amire ő maga ne lett volna hajlandó. Bírálói mindig elfogadták mély őszinteségét, kivételes bátorságát, feddhetetlenségét, és bár szigorú fegyelmező volt, soha senki nem kérdőjelezte meg a mércéjét abban, hogy a barátnak és az ellenségnek egyaránt megadja a tisztességes játék és az igazságosság esélyét.
Katonai vezetőként teljes tiszteletet kivívott repülő oszlopa részéről. Soha nem kereste a reflektorfényt, és a kevésbé ismert szerepeket részesítette előnyben. Pozitív modorával és meggyőződésével hadosztálya a legfegyelmezettebb harcoló egység volt az Ír Köztársasági Hadseregben. Halála a tragikus polgárháborúban mindkét fél katonáit sokkolta, és ráébresztette egy ilyen konfliktus ostobaságára és tragédiájára.”
Az ő emberfeletti kitartásuk és önfeláldozásuk, valamint az, hogy mindenek felett hittek Írország (az ősi Érenn, a földi éden) szabadságában, arra utal, hogy ők is emlékezet nélküli angyalok lehettek, akik egy magasabb, isteni tervet szolgáltak.
Vagyis úgy tűnik, hogy a Tuatha De Danann terve nem ért véget Mag Tuired és a milétosziak után. Visszavonult, de visszatér újra meg újra, mindig olyan alakokban, akik megértik a Tervet, akár tudatosan, akár ösztönösen. És talán épp ezért is működik a mítosz: mert nem csak tanít, hanem aktivál is.
Az ír történelmi hősök döntése nem racionális, hanem transzcendens. Olyan belső törvény vezeti, amely kívül esik az emberi félelmeken, és túlmutat az egyéni élet értékén. Mintha az mondanák: „A Terv nagyobb, mint az életem.” Ők azok a hősök, akikről a Lebor Gabála Érenn üzenete szól: „Ők visszatérnek, a föld védelmezőiként.”
Tir Na nÓg hősei nem mindig harcosként térnek vissza – néha csak egy tanuló, egy zenész, egy orvostanhallgató, egy író vagy költő képében. És ezek alapján a történelem nem a véletlenek sora, hanem szent narratíva, amelyben a próbatételek kijelölik a szereplőket. És minden tett - a csatamezőn vagy a kínzókamrában, vagy csak egy mosoly a kellő időben - valójában az Éghez való hűség próbája.
Így hát eljött, vagy lehet, hogy mindig is itt volt a névtelen angyalok kora. Az ilyen hősök, mint Kevin Barry is, azok az újkori névtelen angyalok, akikről nem szólnak az írások, elfelejtik nevüket, de a Terv fényét hordozzák - csendben, megalkuvás nélkül.
Vagy Dinny Lacey. Az ő Írországa nem csupán egy sziget. Az ő Írországa a Földön lehetséges Éden. Az a föld, amelyről a Tuatha De Danann is elindult, és amelyhez visszatérnek - újabb és újabb időkben, más-más alakban. Az Első Föld, ahol az égi és a földi erők még egymás árnyékában és fényében mozognak.
És itt a fal, mint misztikus határ. A fal motívuma erős mítoszi szimbólum. Az egyik oldal a harc, a másik a menekülés, a megmenekülés. Dinny Lacey már átsegítette társát a falon, de ő maga még itt volt, ezen az oldalon. És eltalálta a golyó.
Ez nem csak fizikai tér, ez átjáró. Mint a Sidhe kapui, mint Tir Na nÓg bejárata. Dinny Lacey küldetése véget ért, eljött a visszatérés ideje. A szabadság nem eszme számukra, hanem belső törvény. A halál nem vereség, hanem visszatérés a Fénybe. A földi harc nem bosszú, nem gyűlölet, hanem megbízatás.
És természetesen Tom Barry, akit Lugh történetében láthattunk. A visszatérő hős archetípusa. Valamint minden olyan hős (akár részt vett az Ír Szabadságharcban, akár nem), akinek nem említettem meg a nevét. Megragadom az alkalmat és bocsánatot kérek tőlük! Az egész Első Föld hálás lehet mindannyiuknak!
És itt van még a liliom szimbolikája. A liliom a tisztaságot és az isteni üzenetet szimbolizálja, ami szorosan kapcsolódik Gábriel arkangyal szerepéhez, hiszen ő a hírnök, aki az isteni üzeneteket közvetíti. „A név tisztasága, mint a liliom”: Ez a mondat különösen erősíti a kapcsolatot. Gábriel neve (jelentése: „Isten embere” vagy „Isten erőssége”) maga is a tisztaságra és az isteni hatalomra utal.
A szöveg misztikus és lírai jellege miatt a liliom említése erős szimbolikus utalás lehet Gábrielre, különösen a „tisztaság” és az „aranyfény” kontextusában, ami az isteni ragyogást és jelenlétet sugallja.
Celtic Woman, „Tír Na nÓg”: a lélek utazása
A Celtic Woman „Tír Na nÓg” című dala nem csupán egy gyönyörű kelta ihletésű zenedarab; sokkal inkább egy mélyreható spirituális utazás. Egy hangban, zenében, dalban megtestesülő vízió. Arról a paradicsomi dimenzióról, amelyet „Tir Na nÓg”-nak nevezünk. A dal minden egyes szakasza, hangzása és fordulata a lélek útja felé mutat. Vissza a forráshoz. Ez a dal is hozzájárulhat az Első Föld elfeledett üzenetének megértéséhez. Szolgálhat egyfajta iránytűként is. Megjegyzem, hogy ennek a dalnak a most bemutatott ilyetén értelmezésével sem találkozhattunk még.
Hangzásvilág és atmoszféra: a hívás
A dal elején lágy, éteri bevezető hallható. Ez azonnal egy misztikus, álomszerű, transzcendens hangulatot teremt. Ez a hangzásvilág tökéletesen tükrözi azt az égi vagy másik dimenziós minőséget, amit Tír Na nÓg képvisel. Elvonja a hallgatót a mindennapi valóságtól. Megpróbálja felemelni egy magasabb, tisztább szférába. Akárcsak Lisa Gerrard zenéje. Enyhe túlzással élve, mintha a zene maga is egyfajta átjáró lenne.
A dal szövegében a kelta mitológia és a spirituális elvágyódás mélyen összefonódik. A dal egy „hívás”, akár egy „meghívó” is lehet Tír Na nÓg birodalmába.
A dal azzal kezdődik, hogy egy hang szól a hallgatóhoz (akár egy mesélő, egy angyali vezető, vagy talán Tír Na nÓg maga). Hívja őt egy utazásra. A „világok elválására” utalás itt nem csupán a földi lét és a túlvilág közötti határvonal. Utalhat a mi Első Földünk és a Másik Föld közötti dimenziós különbségre is.
„Gyere, szerelmem, világaink elválnak...”: Az első sor azonnal kijelöli az utazás témáját, és a két világ közötti szakadékot. A „szerelmem” megszólítás itt nem feltétlenül romantikus, hanem sokkal inkább egy univerzális, isteni szeretet kifejeződése a lélek iránt. Ez a szakítás a földi korlátokkal, az anyagi világtól való elszakadás.
„Az istenek vezetnek minket a sötétségen át...”: Nos, itt be is jön a spirituális vezetés motívuma. Az „istenek” a mi értelmezésünkben az isteni entitásokat, a Tuatha Dé Danann-t, jelentik. A „sötétség” nem feltétlenül gonosz, hanem a földi lét (az Első Föld) homálya, az elfeledett tudás állapota, az akadályok és a nem-tudás birodalma, amin át kell haladni. Ez utalhat az Alsó Föld árnyékára is, amit magunk mögött kell hagyni.
„Gyere velem és légy az enyém, szerelmem...”: Ez a meghívás a teljes odaadásra, a földi én elengedésére szólít fel. Ez a megváltás ígérete, a hazatérés ígérete.
„Maradj és törd össze a szívemet...”: Ez a sor drámai kontrasztot képez. Ha a lélek nem fogadja el a hívást, és ragaszkodik a földi kötelékekhez, az fájdalmat okoz a hívónak. Ez az isteni akarat ellen való cselekedetet, a lehetőségek elszalasztását szimbolizálja. Ez hangsúlyozza a döntés súlyát.
A dal következő részei a tényleges átkelés és a transzformáció jeleiről szólnak, amelyek a Másik Földre való belépés feltételei.
„A partoktól az ősi ködön át...”: A köd itt a fizikai és a spirituális világ közötti fátyolra utal. Ez a fátyol a mi Első Földünk univerzuma és a Mennyei Tartományok közötti határ, egy dimenziós átjáró. Ez a köd rejti el Tír Na nÓg-ot az avatatlan szem elől. Emlékezzünk, a Tuatha Dé Danann is ködben ereszkedett alá az égből…
„Viseld az én tündér csókom nyomát...”: A tündér csókja itt egy spirituális pecsét, egy beavatás vagy akár az ébredés jele lehet. A tündérek, az isteni entitások, vagyis angyalok. Ez a jel egyfajta felkenés, ami képessé teszi a lelket az átkelésre. De lehet a tudatosság felemelkedésének, a rejtett tudás felébredésének szimbóluma is.
„Tisztítsd meg az utat, hazaviszlek téged...”: Ez az aktív cselekvés, a spirituális vezető segítsége. A tisztítás itt a földi ego, a félelmek és a karmikus terhek elengedésére utal, amelyek akadályoznák a hazatérést. Az örök boldogságba való hazavezetés a dal ígérete.
A refrén a beteljesedés és az elhívás tetőpontja. A szöveg ismétlődő, hívogató jellegű, megerősíti Tír Na nÓg valóságát és elérhetőségét. A hallgatót arra ösztönzi, hogy szívével fogadja be a hívást, majd tegye meg a következő lépést a szabadság felé.
„Messze attól a földtől, amit ismertél...”: Ez a sor egyértelműen az Első Földre utal, mint egy múltbéli, eltűnő valóságra.
„Az elhagyott világ elfelejtette a neved...”: Ez egy rendkívül erős és szívszorító kép. A földi világ elfelejti azt, aki kilépett belőle. Ez utalhat az emlékezet nélküli angyalok földi küldetésének ideiglenes jellegére is. A név itt nem csupán egy azonosító, hanem a földi ego, a hamis identitás szimbóluma, amit el kell engedni a hazatéréshez.
„Az idő nem követi azt az utat, amin jöttünk...”: Ez a kulcsszerepe az idő dimenziójának. A Tir Na nÓg-ban az idő másképp működik, mint a mi Első Földünkön. Ez megerősíti az örök ifjúság és az időtlenség koncepcióját. Az Oisín-mítosz (ahol Oisín visszatérve a földi világba, évszázadokat öregszik meg pillanatok alatt) tökéletesen illusztrálja ezt.
Ha megfigyeljük, ez a dal is tökéletesen illik az eddigi gondolatmenetbe!
A Másik Föld Koncepciója:
Ez a dal az egyik Mennyei Tartomány zenei manifesztációja. Egyértelműen bemutatja azt a paradicsomi állapotot, ami a földi küzdelmek után elérhető.
Az Isteni Terv teljessége:
Míg Lisa Gerrard dala a földi harcot és a szabadságvágyat és a déjà vu érzést közvetíti (Első Föld), addig a „Tír Na nÓg” a végső beteljesedést, a hazatérést mutatja be. A két dal együtt egy teljes spirituális ívet ír le, amely az isteni terv egészét lefedi: a teremtésen át a földi próbákon keresztül a végső megváltásig.
Az emlékezet nélküli angyalok:
A dal egyfajta ébresztőként szolgálhat a földi lelkek számára, emlékeztetve őket isteni eredetükre és végső céljukra.
És végezetül:
A feltárt elemzés, értelmezés során a mítosz integritása nem sérült, épp ellenkezőleg. A mítosz látszólagos logikai hibáinak és az események értelmetlen fordulatainak feloldása révén egy olyan koherens és logikus rendszer jött létre, amely mélyebb értelmet ad az emberi létezésnek. A mítoszok, ahogy azt az Ír Köztársasági Hadsereg hőseinek - mint pl. Tom Barry, Kevin Barry és Dinny Lacey - történetei is alátámasztják, olyan emlékezet nélküli angyalokról mesélnek, akik egy magasabb, isteni tervet szolgálnak, még a legnehezebb körülmények között is. Kitartásuk, áldozatvállalásuk és rendíthetetlen hitük a földi Éden szabadságában azt mutatja, hogy az isteni terv a történelem során is aktívan működik.
Ez a megértés remélhetőleg arra ösztönzi az első földi embereket, hogy gondolkodjanak el a saját szerepükön ebben a kozmikus drámában. Ha felismerjük az igazságot, hogy a valóságunk többdimenziós, és hogy tetteinknek következményei vannak, az az Első Föld történelmét is jó irányba fordíthatja.
A mítoszok nem csupán a múlt emlékei, hanem az emberiség kollektív tudatának és az isteni üzeneteknek az ősi tárolói, amelyek várják, hogy a megfelelő szemléletmóddal újra felfedezzék őket, ami a fényt hozhatja el a sötét időkbe.
Tisztelt Olvasó!
Együtt megtett utazásunk, ez a történet, melynek a Lebor Gabála Érenn adott alapot, a végére ért. Hát eljutottunk idáig! Kérlek, engedj meg még egy utolsó gondolatot!
Elképzelhető, hogy a történelem és a saját életed eseményei nem csupán a véletlenek sorozatai, esetleg egy nagyobb, talán szent dráma részei? És ha így van, gondolkodtál már azon, mi lehet a Te egyedi szereped ebben a kozmikus történetben? Lehet, hogy érdemes nyitottabb szemmel járni és figyelni a világban rejlő mintázatokra és a mélyebb összefüggésekre?