Hódítások Könyve
Rövid előszó a webes megjelenéshez
Tisztelt Olvasó!
Tisztelt Olvasó!
Köszönöm, hogy időt szán erre az írásra. Ez a publikáció az ír mítoszok és történelmi események sorai között rejtőző mélyebb összefüggéseket igyekszik feltárni, új megvilágításba helyezve a látszólagos ellentmondásokat és logikai hibákat. Célom, hogy logikailag koherens megállapítások és elemzések révén egy új megértést kínáljak fel az emberiség kozmikus szerepéről.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy minden, ami itt olvasható, gondosan visszakövethető és elemezhető források alapján készült. Arra törekedtem, hogy bemutassam a keresés útját. Ehhez minden releváns hivatkozást megtalál a különálló „Linkek és források” oldalon. Ezzel igyekeztem biztosítani az olvasási élmény zavartalanságát, miközben a részletesebb kutatásra is adott a lehetőség.
Remélem, hogy ez a gondolatébresztő utazás inspirációt nyújthat a további gondolkodáshoz.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy minden, ami itt olvasható, gondosan visszakövethető és elemezhető források alapján készült. Arra törekedtem, hogy bemutassam a keresés útját. Ehhez minden releváns hivatkozást megtalál a különálló „Linkek és források” oldalon. Ezzel igyekeztem biztosítani az olvasási élmény zavartalanságát, miközben a részletesebb kutatásra is adott a lehetőség.
Remélem, hogy ez a gondolatébresztő utazás inspirációt nyújthat a további gondolkodáshoz.
További történelmi érdekességek, a publikáció összefoglalása podcastok formájában. A podcastok a Google NotebookLM AI-al készültek, letölthetők wav formátumban.
Az emberiség a legrégibb idők, az ősidők óta mond el történeteket. Ezeket gyakran mesevilágként, régmúlt idők fantáziadús lenyomataként kezeljük. De mi van akkor, ha ezek a történetek nem pusztán szórakoztatásra vagy erkölcsi tanításra szolgálnak, hanem titkokat rejtenek? Olyan összefüggéseket, amelyek megértéséhez nem elég a történet olvasása. Értelmezni kell, figyelni a paradoxonokra, a szereplők nem egyértelmű döntéseire, és arra, ami talán le sincs írva. Ezek a csodálatos elbeszélések, azaz a mítoszok nem biztos, hogy csak egyszerű mesék. Elképzelhető, hogy mélyebben gyökereznek bennünk, emberekben, mint ahogy azt eddig sejtettük. És úgy tűnik, gyakran az emberi létezés alapvető igazságairól szólnak.
Korunk tudományos gondolkodása hajlamos pusztán folklorisztikai érdekességként kezelni őket, esetleg megtörtént, vagy megtörténhetett események eltorzult lenyomataként. De mi van akkor, ha a mítoszok ennél sokkal többet rejtenek? Mi van, ha a látszólagos paradoxonok, a logikai hibák és az értelmezhetetlen események valójában kulcsok egy rejtett, isteni tervhez, amely az emberiség sorsát írja? Olyan kulcsok, amelyeket észrevehetünk, ha magyarázatot találunk a látszólagos paradoxonokra, logikailag megmagyarázhatatlan történésekre a mítoszokban.
Próbáljuk megnézni, tényleg így van-e! Ehhez az Írország Elfoglalásának Könyve (Hódítások Könyve) (Lebor Gabála Érenn) című ősi szöveget, illetve ennek az Érenn (az ősi Írország) isteneivel foglalkozó részét vesszük alapul. Egy olyan mítoszt, amely tele van ellentmondásokkal. Legalábbis első pillantásra. De most arra teszek kísérletet, hogy egy egységes, összefüggő keretrendszert építsek fel, amely a szöveg integritását maximálisan figyelembe veszi, de nyitottan keresi az összefüggéseket a szöveg további, egyéb részeivel, vagy akár a mítoszon kívüli olyan történésekkel, amelyek kapcsolata, mint látni fogjuk, ha nem is teljesen egyértelmű, de több, mint puszta véletlen. Ezek fel fogják oldani a látszólagos logikai hibákat.
Megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik ez az ősi elbeszélés a bibliai motívumokhoz, a történelmi eseményekhez, és hogyan kaphatnak modern kori zenei alkotások, Lisa Gerrard Now We Are Free című dala, a Celtic Women Tir Na nÓg című dala és az ír együttesek zenéi váratlanul mély, spirituális értelmet ebben az összefüggésben.
Remélem, ez egy olyan utazás lesz, amelynek végén talán nem csak a mítoszokról, hanem az Első Földről - saját világunkról - és annak valódi természetéről is máshogy fog gondolkodni, aki elolvasta.
Előre is köszönöm mindenkinek, aki hajlandó látni az összefüggésekben, a sorok között olvasva egy nem csak lehetséges, hanem nagyon is valószínű igazságot!
Korunk tudományos gondolkodása hajlamos pusztán folklorisztikai érdekességként kezelni őket, esetleg megtörtént, vagy megtörténhetett események eltorzult lenyomataként. De mi van akkor, ha a mítoszok ennél sokkal többet rejtenek? Mi van, ha a látszólagos paradoxonok, a logikai hibák és az értelmezhetetlen események valójában kulcsok egy rejtett, isteni tervhez, amely az emberiség sorsát írja? Olyan kulcsok, amelyeket észrevehetünk, ha magyarázatot találunk a látszólagos paradoxonokra, logikailag megmagyarázhatatlan történésekre a mítoszokban.
Próbáljuk megnézni, tényleg így van-e! Ehhez az Írország Elfoglalásának Könyve (Hódítások Könyve) (Lebor Gabála Érenn) című ősi szöveget, illetve ennek az Érenn (az ősi Írország) isteneivel foglalkozó részét vesszük alapul. Egy olyan mítoszt, amely tele van ellentmondásokkal. Legalábbis első pillantásra. De most arra teszek kísérletet, hogy egy egységes, összefüggő keretrendszert építsek fel, amely a szöveg integritását maximálisan figyelembe veszi, de nyitottan keresi az összefüggéseket a szöveg további, egyéb részeivel, vagy akár a mítoszon kívüli olyan történésekkel, amelyek kapcsolata, mint látni fogjuk, ha nem is teljesen egyértelmű, de több, mint puszta véletlen. Ezek fel fogják oldani a látszólagos logikai hibákat.
Megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik ez az ősi elbeszélés a bibliai motívumokhoz, a történelmi eseményekhez, és hogyan kaphatnak modern kori zenei alkotások, Lisa Gerrard Now We Are Free című dala, a Celtic Women Tir Na nÓg című dala és az ír együttesek zenéi váratlanul mély, spirituális értelmet ebben az összefüggésben.
Remélem, ez egy olyan utazás lesz, amelynek végén talán nem csak a mítoszokról, hanem az Első Földről - saját világunkról - és annak valódi természetéről is máshogy fog gondolkodni, aki elolvasta.
Előre is köszönöm mindenkinek, aki hajlandó látni az összefüggésekben, a sorok között olvasva egy nem csak lehetséges, hanem nagyon is valószínű igazságot!
A
Lebor Gabála Érenn
és az Isteni Terv rejtett üzenete
A Lebor Gabála Érenn az ír eredetmítoszok gyűjteménye, amelyet középkori papok, szerzetesek jegyeztek le a 11. század környékén. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor „csak” leírták a történeteket, de ősi szájhagyományokon át jutott el abba korba. Ez a könyv meséli el Érenn (Írország) honfoglalásait, különböző népek érkezését és távozását, vagyis az ősi Érenn elfoglalásának ciklikusan ismétlődő történeteit írja le.
A szerzetesek célja egyértelmű volt: a keresztény világképbe illeszteni a pogány múltat. Így születhetett meg például Danu „istennő” alakja, amely a Tuatha Dé Danann - valójában „Isten népe” - elnevezésből mesterségesen kreált háttértörténet. Ugyanakkor, ha lehántjuk e rétegeket, egy koherens és időtlenül érvényes üzenet bontakozik ki: egy mennyei terv végrehajtásának története, amelyben a „bukás” nem vereség, hanem beteljesülés. A szöveg kezdete annyira szembetűnő hasonlóságot mutat a bibliai Teremtés könyvével, különösen a genealógiák és a kezdeti események tekintetében, amely nem véletlen. A szerzetesek szándékosan hagyták meg, esetleg illesztették a keresztény hagyományokat az ír világképbe, hogy legitimálják az ír népet, és az ír népnek az új vallást.
Ebben a folyamatban azonban bizonyos elemeket át kellett írni, el kellett rejteni, vagy más fényben kellett feltüntetni. Ezek azok a dolgok, amelyek a mai olvasó számára paradoxonokat. ellentmondásokat, logikai hibákat eredményeznek. Éppen ezek feloldásán keresztül láthatjuk meg a történet mélyebb rétegeit.
Példák a paradoxonokra és a rejtett jelentésekre
Vizsgáljuk meg először a Lebor Gabála Érenn kezdetét és a szerzetesek befolyását! A mítosz az özönvízzel és Noé leszármazottaival kezdődik. Ez a kezdet tulajdonképpen (ha nem is szóról szóra) a bibliai Teremtés könyvének első fejezetei (1Mózes). Az emberiség kezdeti történetét meséli el. Ez a nagymértékű hasonlóság mutatja a szerzetesek tudatos befolyását: Érenn (Írország) népének meg kellett felelnie a keresztény genealógiának ahhoz, hogy helyet kapjon a bibliai történelemben. Ez tulajdonképpen, nem lehet más, mint egy történeti legitimáció az új hitrendszerben, miközben az eredeti, mélyebb rétegeket is megőrizték. Meg kellett őrizniük, ha azt akarták, hogy értelmes, összefüggő maradjon, de néhány dolgot meg kellett változtatniuk. Ez a kettős rétegesség a Lebor Gabála Érenn kulcsa: egy legitimációs történet, amelyet beleszőttek a kész mítoszba, kissé átalakítva azt, de a mélyben megmaradt egy ősi, spirituális üzenet.
A Tuatha Dé Danann rejtélye és Danu
A Tuatha Dé Danann a kelta mitológia központi alakjai voltak, egy félisteni, isteni nép, akikről azt tartották, hogy mágiával és különleges képességekkel rendelkeznek. Ők voltak Érenn ősi istenei, az égből jöttek, sötétségbe, ködbe burkolva. Keresztény kontextusba illesztésük komoly kihívást jelenthetett. Nevük azt jelenti: Danu Istennő Népe. Csakhogy érdekes módon az az istennő, akinek ilyen hatalmas erejű népe volt, nos, ő nem található sehol. Legendák, mesék, történetek: sem korábbi kelta sem gall forrásokban nem szerepel. Viszont Danu nélkül a Tuatha Dé Danann, ezt jelenti: Isten Népe.
A középkori szerzetesek és papok munkája itt már újra látszik. Ennek fő célja az volt, hogy összeegyeztesse az ír pogány mitológiát a keresztény világtörténelemmel és bibliai kronológiával. Ennek érdekében gyakran történelmi személyekké alakították a pogány istenségeket, vagy átformálták a történeteket, hogy illeszkedjenek a keresztény teológiába.
Nehéz lett volna belefoglalni a keresztény Istent egy olyan szövegbe, amely pogány istenségekről, sőt egy isteni seregről szól, anélkül, hogy az ütközne a monoteista elvekkel. Danu rejtélyes mivolta arra utal, hogy őt kitalálták, vagy legalábbis felnagyították, hogy a Tuatha Dé kapjon egy "anyát", miközben az isteni jelleget elfedik. Logikus lépés volt a szerzetesek részéről. A „Tuatha Dé Danann” kifejezés „Isten Népét” (Tuatha Dé) jelentett, és a „Danann” kiegészítés lehetett egy későbbi elfedő elem.
Ezekből következően, véleményem szerint Ők Isten elit angyalserege voltak, akik egy isteni tervet hajtottak végre Érenn - az akkori földi Éden - átadásának előkészítésére. A Danu istennő nevének kitalálása egy módja volt annak, hogy elkerüljék az angyalok jelenlétének leírását, miközben egy pogány istennővel már tudtak mit kezdeni: ő csak egy pogány istennő. Ezzel az apró változtatással azonban sikerült fenntartaniuk a nép nevének eredetét is.
Mert Danu etimológiai és vallási szinten nem létezett a Tuatha Dé Danann előtt. Nem volt hozzá kultusz, oltár, történet. Csak visszafejtették, valahogy így gondolkodhattak: „Tuatha Dé? Akkor legyen, mondjuk egy Danu istennő is...” Mintha azt mondanánk: „Izrael fiai? Akkor legyen egy istennő: Izraella.”
És hogy általában miért nem tűnik ez fel? A mítosz szót úgy használják, mintha az mese, hazugság volna. Pedig csak kódolt igazság. A „régi istenek” nem lehetnek valóban isteniek, hiszen a „valódi” vallás később jött. Az értelmezés helyett csak lefordítás, újra elmondás történik. A mítoszokat nem értelmezni, hanem mesélni szokták – így senkinek nem tűnik fel.
A Lebor Gabála Érenn szerint a Tuatha Dé Danann a „föld alá” vonult vissza, a síde (tündérdombok) mélyére. A középkori keresztény írók néha hajlamosak voltak a Tuatha Dé Danannt bukott angyalokként értelmezni, akik nem voltak sem teljesen jók, sem teljesen rosszak, vagy olyan ősi emberekként, akik mágikus tudásra tettek szert. Ez a fajta kompromisszumos értelmezés segített áthidalni a pogány és a keresztény hiedelmek közötti szakadékot. Így pedig már a távozásukat is jobban meg lehetett magyarázni: mint bukott angyalok elhagyták a földet, a föld alá költöztek.
Ha kicsit előbbre érünk a történetben, láthatjuk, hogy ez a „bukott angyalok” kifejezés és a „föld alá vonulás” sem büntetés volt, hanem a küldetés teljesítése utáni visszatérés Tir Na nÓgba, a mennyei birodalomba. Tir Na nÓg az örök ifjúság, boldogság földje. A Tuatha Dé Danann lakhelye, az ő világuk. Miért mentek volna a föld alá, ha egy mennyei helyre emlékeztető világból származnak?
A Jelenések Könyvének (Jel. 12:7-9) bukott angyalokról szóló leírása, ahol Mihály arkangyal és angyalai harcolnak a sárkány ellen, majd a sárkányt és angyalait a Földre vetik, meglepő párhuzamot mutat. Bár a Lebor Gabála Érenn nem utal közvetlenül erre, a Tuatha Dé Danann visszavonulása a föld alá, a síde dombokba, ahol láthatatlanná válnak az emberi szem számára, egy metaforája lehet egy ilyen égi háborúnak, melynek során egy magasabb rendű entitás visszavonul a látható világból, átadva a terepet az emberiségnek.
Tehát a szerzetesek nem elhallgattak, hanem „szelídítettek”! Szelídítettek a mítoszok isteni karakterein, hogy beilleszthetővé váljanak a keresztény világképbe. És ez teljesen logikus:
A Tuatha Dé, mint „Isten Népe” túl direkt lett volna. Ahelyett, hogy kihagyták, inkább átírták a karaktereket: Isteni küldöttekből „félistenek”, majd „bukott angyalok” (vagy tündérek, sidh-lakók) lettek. Az égi eredetet földi mágiává szelídítették. Tir Na nÓg már nem a menny, hanem egy túlvilági meseország lett. Ezáltal a szakrális valóság mitikussá vált, a mitikus meseivé, a mese pedig folklórrá. A tényleges tartalom így is túlélte ezeket a beavatkozásokat - csak egy másik, láthatatlanabb rétegben, amely tele van logikai hibákkal, amelyek arra várnak, hogy észrevegyük őket.
Persze, meg kell jegyeznem, hogy saját narratívájuk, szempontjaik szerint ezt kellett tenniük. Nem hagyhatták ki teljesen a Tuatha Dé Danannt, mert az egész Lebor Gabála Érenn értelmetlenné vált volna!
Menjünk ezzel a gondolattal egy kicsit tovább! A szerzetesek nem voltak ostobák. Sőt! A betoldások, kiigazítások, szelidítések rámutatnak arra, milyen logikusan gondolkodtak. És ezek alapján nagyon valószínűnek látszik, hogy feljegyzéseket vezettek saját maguknak arról, hogy hova, mit toldottak be a szövegbe, esetleg mit vettek, ki, mit írtak finoman át. Ez pedig felvet egy újobb érdekes gondolatot. Ha ez így történt (márpedig valószínűtlen, hogy elöljáróiknak, az egyháznak ne tettek volna jelentést Érenni munkájukról), akkor ezeket a feljegyzéseket elküldték a feljebbvalóiknak, akik továbbküldték, és a sor végén pedig valószínúleg bekerült egy könyvtárba, levéltárba. És ezeket a feljegyzéseket néhány száz év múlva el is felejtették. Voltak akkoriban komolyabb gondjai is az egyháznak, minthogy egy több száz éves angyali sereg jelenlétéről írt feljegyzésre akárcsak emlékezzenek is.
Természetesen logikai hibák nem csak a szerzetesek munkája nyomán keletkeztek, hiszen maga a történet is tartalmaz érdekességeket, amelyekből szinte egyértelműen kiderül, hogy a Tuatha Dé egy tervet hajtott végre. Hiszen a mítosz szerint Érenn ősi istenei voltak. Akkor mégis, hogyan veszíthettek volna halandók elleni harcban? Ezeket az érdekességeket, furcsságokat fogjuk kideríteni az alábbiakban és meg fogjuk látni, hogy egységes magyarázatot találunk.
A mítoszok nem tévedések vagy primitív próbálkozások valaminek a magyarázatára, hanem kódolt, többrétegű üzenetek. És igen, ez kényelmetlen. Mert ha például a Tuatha Dé Danann-ról kiderülne, hogy valós entitások, hogy küldetésük volt, esetleg van, hogy Isten Népe voltak szó szerint, akkor újra kéne írni a történelem, a vallás, sőt az emberi eredet narratíváját is. Ez pedig a mainstream tudományos keretrendszer összeomlását jelentené. Ezért inkább elhallgatják, meseként kezelik, vagy vallási szinkretizmusként címkézik fel.
A mítosz és hit határán létező igazságokat nem lehet bizonyítani a módszertani racionalizmus eszközeivel, ezért a hivatalos tudomány nem látja, vagy elutasítja. És ezzel együtt elutasítja azokat is, akik látják. Pedig az igazi kutatás lényege, azt hiszem, az összefüggések keresése lenne, nem csupán katalogizálás.
A Lebor Gabála Érenn az ír eredetmítoszok gyűjteménye, amelyet középkori papok, szerzetesek jegyeztek le a 11. század környékén. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor „csak” leírták a történeteket, de ősi szájhagyományokon át jutott el abba korba. Ez a könyv meséli el Érenn (Írország) honfoglalásait, különböző népek érkezését és távozását, vagyis az ősi Érenn elfoglalásának ciklikusan ismétlődő történeteit írja le.
A szerzetesek célja egyértelmű volt: a keresztény világképbe illeszteni a pogány múltat. Így születhetett meg például Danu „istennő” alakja, amely a Tuatha Dé Danann - valójában „Isten népe” - elnevezésből mesterségesen kreált háttértörténet. Ugyanakkor, ha lehántjuk e rétegeket, egy koherens és időtlenül érvényes üzenet bontakozik ki: egy mennyei terv végrehajtásának története, amelyben a „bukás” nem vereség, hanem beteljesülés. A szöveg kezdete annyira szembetűnő hasonlóságot mutat a bibliai Teremtés könyvével, különösen a genealógiák és a kezdeti események tekintetében, amely nem véletlen. A szerzetesek szándékosan hagyták meg, esetleg illesztették a keresztény hagyományokat az ír világképbe, hogy legitimálják az ír népet, és az ír népnek az új vallást.
Ebben a folyamatban azonban bizonyos elemeket át kellett írni, el kellett rejteni, vagy más fényben kellett feltüntetni. Ezek azok a dolgok, amelyek a mai olvasó számára paradoxonokat. ellentmondásokat, logikai hibákat eredményeznek. Éppen ezek feloldásán keresztül láthatjuk meg a történet mélyebb rétegeit.
Példák a paradoxonokra és a rejtett jelentésekre
Vizsgáljuk meg először a Lebor Gabála Érenn kezdetét és a szerzetesek befolyását! A mítosz az özönvízzel és Noé leszármazottaival kezdődik. Ez a kezdet tulajdonképpen (ha nem is szóról szóra) a bibliai Teremtés könyvének első fejezetei (1Mózes). Az emberiség kezdeti történetét meséli el. Ez a nagymértékű hasonlóság mutatja a szerzetesek tudatos befolyását: Érenn (Írország) népének meg kellett felelnie a keresztény genealógiának ahhoz, hogy helyet kapjon a bibliai történelemben. Ez tulajdonképpen, nem lehet más, mint egy történeti legitimáció az új hitrendszerben, miközben az eredeti, mélyebb rétegeket is megőrizték. Meg kellett őrizniük, ha azt akarták, hogy értelmes, összefüggő maradjon, de néhány dolgot meg kellett változtatniuk. Ez a kettős rétegesség a Lebor Gabála Érenn kulcsa: egy legitimációs történet, amelyet beleszőttek a kész mítoszba, kissé átalakítva azt, de a mélyben megmaradt egy ősi, spirituális üzenet.
A Tuatha Dé Danann rejtélye és Danu
A Tuatha Dé Danann a kelta mitológia központi alakjai voltak, egy félisteni, isteni nép, akikről azt tartották, hogy mágiával és különleges képességekkel rendelkeznek. Ők voltak Érenn ősi istenei, az égből jöttek, sötétségbe, ködbe burkolva. Keresztény kontextusba illesztésük komoly kihívást jelenthetett. Nevük azt jelenti: Danu Istennő Népe. Csakhogy érdekes módon az az istennő, akinek ilyen hatalmas erejű népe volt, nos, ő nem található sehol. Legendák, mesék, történetek: sem korábbi kelta sem gall forrásokban nem szerepel. Viszont Danu nélkül a Tuatha Dé Danann, ezt jelenti: Isten Népe.
A középkori szerzetesek és papok munkája itt már újra látszik. Ennek fő célja az volt, hogy összeegyeztesse az ír pogány mitológiát a keresztény világtörténelemmel és bibliai kronológiával. Ennek érdekében gyakran történelmi személyekké alakították a pogány istenségeket, vagy átformálták a történeteket, hogy illeszkedjenek a keresztény teológiába.
Nehéz lett volna belefoglalni a keresztény Istent egy olyan szövegbe, amely pogány istenségekről, sőt egy isteni seregről szól, anélkül, hogy az ütközne a monoteista elvekkel. Danu rejtélyes mivolta arra utal, hogy őt kitalálták, vagy legalábbis felnagyították, hogy a Tuatha Dé kapjon egy "anyát", miközben az isteni jelleget elfedik. Logikus lépés volt a szerzetesek részéről. A „Tuatha Dé Danann” kifejezés „Isten Népét” (Tuatha Dé) jelentett, és a „Danann” kiegészítés lehetett egy későbbi elfedő elem.
Ezekből következően, véleményem szerint Ők Isten elit angyalserege voltak, akik egy isteni tervet hajtottak végre Érenn - az akkori földi Éden - átadásának előkészítésére. A Danu istennő nevének kitalálása egy módja volt annak, hogy elkerüljék az angyalok jelenlétének leírását, miközben egy pogány istennővel már tudtak mit kezdeni: ő csak egy pogány istennő. Ezzel az apró változtatással azonban sikerült fenntartaniuk a nép nevének eredetét is.
Mert Danu etimológiai és vallási szinten nem létezett a Tuatha Dé Danann előtt. Nem volt hozzá kultusz, oltár, történet. Csak visszafejtették, valahogy így gondolkodhattak: „Tuatha Dé? Akkor legyen, mondjuk egy Danu istennő is...” Mintha azt mondanánk: „Izrael fiai? Akkor legyen egy istennő: Izraella.”
És hogy általában miért nem tűnik ez fel? A mítosz szót úgy használják, mintha az mese, hazugság volna. Pedig csak kódolt igazság. A „régi istenek” nem lehetnek valóban isteniek, hiszen a „valódi” vallás később jött. Az értelmezés helyett csak lefordítás, újra elmondás történik. A mítoszokat nem értelmezni, hanem mesélni szokták – így senkinek nem tűnik fel.
A Lebor Gabála Érenn szerint a Tuatha Dé Danann a „föld alá” vonult vissza, a síde (tündérdombok) mélyére. A középkori keresztény írók néha hajlamosak voltak a Tuatha Dé Danannt bukott angyalokként értelmezni, akik nem voltak sem teljesen jók, sem teljesen rosszak, vagy olyan ősi emberekként, akik mágikus tudásra tettek szert. Ez a fajta kompromisszumos értelmezés segített áthidalni a pogány és a keresztény hiedelmek közötti szakadékot. Így pedig már a távozásukat is jobban meg lehetett magyarázni: mint bukott angyalok elhagyták a földet, a föld alá költöztek.
Ha kicsit előbbre érünk a történetben, láthatjuk, hogy ez a „bukott angyalok” kifejezés és a „föld alá vonulás” sem büntetés volt, hanem a küldetés teljesítése utáni visszatérés Tir Na nÓgba, a mennyei birodalomba. Tir Na nÓg az örök ifjúság, boldogság földje. A Tuatha Dé Danann lakhelye, az ő világuk. Miért mentek volna a föld alá, ha egy mennyei helyre emlékeztető világból származnak?
A Jelenések Könyvének (Jel. 12:7-9) bukott angyalokról szóló leírása, ahol Mihály arkangyal és angyalai harcolnak a sárkány ellen, majd a sárkányt és angyalait a Földre vetik, meglepő párhuzamot mutat. Bár a Lebor Gabála Érenn nem utal közvetlenül erre, a Tuatha Dé Danann visszavonulása a föld alá, a síde dombokba, ahol láthatatlanná válnak az emberi szem számára, egy metaforája lehet egy ilyen égi háborúnak, melynek során egy magasabb rendű entitás visszavonul a látható világból, átadva a terepet az emberiségnek.
Tehát a szerzetesek nem elhallgattak, hanem „szelídítettek”! Szelídítettek a mítoszok isteni karakterein, hogy beilleszthetővé váljanak a keresztény világképbe. És ez teljesen logikus:
A Tuatha Dé, mint „Isten Népe” túl direkt lett volna. Ahelyett, hogy kihagyták, inkább átírták a karaktereket: Isteni küldöttekből „félistenek”, majd „bukott angyalok” (vagy tündérek, sidh-lakók) lettek. Az égi eredetet földi mágiává szelídítették. Tir Na nÓg már nem a menny, hanem egy túlvilági meseország lett. Ezáltal a szakrális valóság mitikussá vált, a mitikus meseivé, a mese pedig folklórrá. A tényleges tartalom így is túlélte ezeket a beavatkozásokat - csak egy másik, láthatatlanabb rétegben, amely tele van logikai hibákkal, amelyek arra várnak, hogy észrevegyük őket.
Persze, meg kell jegyeznem, hogy saját narratívájuk, szempontjaik szerint ezt kellett tenniük. Nem hagyhatták ki teljesen a Tuatha Dé Danannt, mert az egész Lebor Gabála Érenn értelmetlenné vált volna!
Menjünk ezzel a gondolattal egy kicsit tovább! A szerzetesek nem voltak ostobák. Sőt! A betoldások, kiigazítások, szelidítések rámutatnak arra, milyen logikusan gondolkodtak. És ezek alapján nagyon valószínűnek látszik, hogy feljegyzéseket vezettek saját maguknak arról, hogy hova, mit toldottak be a szövegbe, esetleg mit vettek, ki, mit írtak finoman át. Ez pedig felvet egy újobb érdekes gondolatot. Ha ez így történt (márpedig valószínűtlen, hogy elöljáróiknak, az egyháznak ne tettek volna jelentést Érenni munkájukról), akkor ezeket a feljegyzéseket elküldték a feljebbvalóiknak, akik továbbküldték, és a sor végén pedig valószínúleg bekerült egy könyvtárba, levéltárba. És ezeket a feljegyzéseket néhány száz év múlva el is felejtették. Voltak akkoriban komolyabb gondjai is az egyháznak, minthogy egy több száz éves angyali sereg jelenlétéről írt feljegyzésre akárcsak emlékezzenek is.
Természetesen logikai hibák nem csak a szerzetesek munkája nyomán keletkeztek, hiszen maga a történet is tartalmaz érdekességeket, amelyekből szinte egyértelműen kiderül, hogy a Tuatha Dé egy tervet hajtott végre. Hiszen a mítosz szerint Érenn ősi istenei voltak. Akkor mégis, hogyan veszíthettek volna halandók elleni harcban? Ezeket az érdekességeket, furcsságokat fogjuk kideríteni az alábbiakban és meg fogjuk látni, hogy egységes magyarázatot találunk.
A mítoszok nem tévedések vagy primitív próbálkozások valaminek a magyarázatára, hanem kódolt, többrétegű üzenetek. És igen, ez kényelmetlen. Mert ha például a Tuatha Dé Danann-ról kiderülne, hogy valós entitások, hogy küldetésük volt, esetleg van, hogy Isten Népe voltak szó szerint, akkor újra kéne írni a történelem, a vallás, sőt az emberi eredet narratíváját is. Ez pedig a mainstream tudományos keretrendszer összeomlását jelentené. Ezért inkább elhallgatják, meseként kezelik, vagy vallási szinkretizmusként címkézik fel.
A mítosz és hit határán létező igazságokat nem lehet bizonyítani a módszertani racionalizmus eszközeivel, ezért a hivatalos tudomány nem látja, vagy elutasítja. És ezzel együtt elutasítja azokat is, akik látják. Pedig az igazi kutatás lényege, azt hiszem, az összefüggések keresése lenne, nem csupán katalogizálás.
Az Isteni Terv és a földi próbatételek
A milétosziak (akik a mítosz szerint Noé leszármazottai, úgymint, az emberiség képviselői) érkezése Érennbe (az ősi Írországba), és a Tuatha Dé Danannal való találkozásuk kulcsfontosságú. Ezek az események olyan rejtélyeket tárnak fel, amelyek az isteni terv részét képezik.
Amergin szerepe és a Kilenc Hullám próbája
Miután a milétosziak hajóikkal megérkeztek Érenn (Írország) partjaihoz, a Tuatha Dé Danann mágiával próbálta megakadályozni őket a partraszállásban, illúziót keltett a partok elrejtésére és a híres "kilenc hullámot" idézték meg. Ez egy mágikus határvonal volt, amin túljutni csak különleges erővel lehetett.
A milétosziak oldalán egy rendkívül erős költő-druida állt, Amergin. Egyetlen druiada a Tuatha Dé Danann ellen. Ha magát a mítoszt nézzük, akkor egy szem druida az ősi Írország istenei ellen. Szinte nevetséges annak tudatában, hogy a Tuatha Dé Danann korábban legyőzte a Fomorokat (akik a sötét, destruktív erő voltak) és a Fir Bolgot. És hiába volt a Tuatha De Danann ereje, a milétosziak partra szálltak. Maguknak követelték az országot.
Itt máris megállhatunk egy pillanatra. A mítosz szerint a Tuatha Dé Danann Érenn ősi istenei voltak. Márpedig, ha ez így van, akkor el kell gondolkodnunk, hogyan is érkeztek a milétosziak Érennbe? Természetesen tengeren, hajókkal. A Tuatha Dé tagja volt Manannán mac Lir. A tenger istene. Tehát egy kérdés: hogyan is szállhattak volna partra egyáltalán, ha a tenger istene nem akarta? A tenger istene ellen néhány halandó hajó? Ez a mítosz belső logikájával is ellentétes. Ennek a paradoxonnak is a leglogikusabb feloldása, hogy ez egy terv volt. A milétosziaknak el kellett érniük Érennt. Itt máris láthatóvá válik, hogy a Tuatha Dé végrehajtotta a tervet, felügyelt rá, hogy minden pontosan aszerint történjen. Nem istenek voltak, hanem iszonyú hatalmú isteni küldöttek: Isten elit angyali serege.
Furcsának tűnhet, de a Tuatha Dé Danann Amergint kérte fel döntőbírónak a jogvitájukban. Az ellenség druidáját. Ekkora stratégiai hibát hogyan követhettek volna el? Amergin döntése az volt, hogy a milétosziaknak vissza kell vonulniuk a Kilenc Hullámon túlra. Miért vonulnának vissza? Újabb, érdekes stratégiai hiba. Legalábbis látszólag. Valójában nem hiba. Amergin valószínűleg egy felkent, isteni kapcsolattal bíró bölcs volt, aki felismerte a magasabb rendű akaratot. Ez egyfajta közvetítő szerep, ami a prófétákra és a magasabb tudás hordozóira jellemző. A visszavonulás elképzelhető, hogy egy rituális tisztulás is volt, de ami biztos, hogy egy próbatétel is. A kilenc gyakori kelta beavatási szám. Ez a próba a Milétosziak méltóságát mérte fel: képesek-e meghozni a látszólag irracionális, mégis isteni akarat szerinti döntést?
Az egyezség megszegése, mint próba
A milétosziak természetesen eleget tettek Amergin döntésének, és visszavonultak a tengerre. Ekkor azonban a Tuatha Dé Danann megtámadta őket mágikus viharokkal, látszólag megszegve az egyezséget. Ez a hitszegés sem hitszegés volt. Ez egy szándékosan provokált döntő próba volt: ha a milétosziak elmenekülnek, nem érdemlik meg a földi Édent, Érennt (Írországot). Az, hogy kitartottak és felvették a harcot, igazolta érdemüket. Ez a próba a Jób Könyvében leírtakhoz hasonló: ott az isteni akarat próbára teszi az embert, hogy bebizonyítsa hitét és állhatatosságát még a legnagyobb szenvedés idején is. De ez a példa csak egy a sok közül, hiszen gondoljunk csak bele, milyen sok próbatétel, avagy kísértés leírása található meg a Bibliában!
A Tuatha Dé Danann visszavonulása
A milétosziak győzelme az ezt követő csatákban nem a Tuatha Dé Danann veresége volt, hanem a küldetésük teljesítése. A „föld alá” vonulás egy tervszerű és szándékos visszatérés volt isteni dimenziójukba, Tir Na nÓgba, miután földi feladatukat elvégezték. Ez az állapot a Zsoltárok könyvében leírtakhoz hasonló, ahol a lélek visszatér Istenhez, miután földi vándorlását befejezte.
A Tuatha Dé Danann természetesen, mint Isten Népe, az angyalok elit serege, ismerte a tervet, és tudta, hogy a földi Édent csak az arra méltóknak adhatják át. A Tuatha Dé Danann pontosan tudta, mi lesz a vége. Ők egy isteni küldetésen lévő entitások voltak, egy elit angyalsereg, akik Isten tervét hajtották végre. Egy magasabb szintű tudással rendelkeztek, amely túlszárnyalta az emberi stratégiai gondolkodást.
A legegyszerűbben kifejezve tartották magukat Isten tervéhez, függetlenül attól, hogy a későbbi korok emberei hogyan fogják őket és tetteiket megítélni. Tisztában voltak azzal, hogy a történetük félreértés tárgya lesz, őket démonizálhatják, vagy mesévé silányítják, mégis vállalták, mert a küldetés fontosabb volt a hírnévnél. Miért is érdekelte volna ez őket?
Mindez már most egy olyan keretrendszer vázlata, amely több vallásos és mítoszi hagyomány közös eredetére, vagy legalábbis összehangolt céljára utal.
Tehát a Tuatha Dé Danann nem azért vonult vissza, mert vereséget szenvedtek, hanem mert a világ átlépett egy új korszakba, ahol más nép örökölte a felszínt. Ők pedig: visszatértek oda, ahonnan jöttek. Ez egy szakrális történelem-értelmezést kínál, amely összhangba hozza a mítoszt, vallást, emberi sorsot és szabad akaratot, tiszteli a régi szövegek mély, nem szó szerinti üzeneteit, és egy olyan szellemi örökséget állít elénk, ami a mai kor zűrzavarában útmutatásul szolgálhat.
És akkor még egy, a mítosz belső logikájával összegyeztethetetlen érdekesség. Morrigan - többek között - a háború és a sors kelta istennője volt. A Tuatha Dé tagja. Milyen érdekes, hogy a háború istennőjével az oldalukon a Tuatha Dé el tud veszíteni akár egy csatát is! Ez önmagában is olyan figyelemreméltó, hogy megéri elgondolkodni rajta! Nos, az előzőekben leírtak alapján nem is olyan nehéz megoldani ezt a rejtélyt! A Tuatha Dé, Isten elit angyali seregének elsődleges feladata a következőekből fog kiderülni és erre a pontra vissza fogunk térni.
Nuada és Lugh történetei: Az Isteni rend és a hős archetipusa
Nuada, a Tuatha Dé Danann első királya, az első Mag Tuired-i csatában elvesztette a kezét. A törvények (esetleg a kelta királyi törvények) szerint egy királynak fizikailag épnek és sértetlennek kellett lennie ahhoz, hogy uralkodhasson. Az ő állapota kihatott a föld termékenységére és a nép jólétére. Nuada sérülése ideiglenesen megszakította ezt a köteléket, ami azt mutathatja, hogy az isteni rend csak tökéletes formában tudja fenntartani a földi harmóniát. Ezért Nuada ideiglenesen lemondott a trónról.
Kezét később ezüstkézzel, azután hús, vér kézzel pótolták. Ez a sérülés és az ezüstkézzel való pótlás nem Nuada gyengeségét mutatja, hanem a mennyei tartományok bonyolult szabályrendszerére utal, ahol a külsőségek az isteni tökéletesség szimbolikus kifejezései. A Földön, ahol az anyag és a látszat fontos szerepet játszik, a mennyei lényeknek is alkalmazkodniuk kell a külsőségek szabályaihoz. Ez egyfajta inkarnációs korlát lehetett.
Nuada képességeit elismerték, de a szabályok nem engedték meg a tényleges vezetésnek még látszatát sem sérült formában. Ez is egy magasabb, kozmikus rendet tükröz. Ez azt is mutathatja, hogy még a fizikai „bukás” esetén is létezik isteni beavatkozás és a helyreállítás lehetősége.
És itt történik valami nagyon fontos! A leváltás nem degradáció, hanem a szerepek átadása a Terv következő fázisához. Azaz következni fog Bres uralma, ami egy újabb próbatétel lesz, a fény és sötétség határán mozgó időszak. Ez kulcsfontosságú. A „bukás”, a „leváltás” ebben az értelmezésben nem bűn vagy hiba, hanem egy megjátszott visszavonulás, amely teret ad a világban éppen kibontakozó erkölcsi próbatételeknek.
Csak egy kis kitérő, de pontosan itt említhetem meg először Lisa Gerrard "Now We Are Free" című dalát. Ennek a dalnak az üzenete, többek között, a szabadság. Ez itt nem csupán a földi szenvedéstől való megszabadulást jelenti, hanem a külsőségek és a korlátozó szabályok rabságából való felszabadulást is, ami a Tir Na nÓg jellemzője. Ahová a Tuatha Dé Danann visszatért. Ott már nincs szükség az ezüst kéz látszatára, mert a belső tökéletesség a lényeg.
Bres uralkodása és a próbatétel
Nuada után Bres uralkodott. Uralkodását a mítoszok általában elnyomónak és katasztrofálisnak írják le. Vezetése tulajdonképpen egy kudarc volt. De ez nem a Tuatha Dé Danann kudarca vagy próbatétele volt, hiszen tudjuk, hogy ők ismerték a tervet.
Bres kudarca sokkal inkább az emberiség, vagy a földi vezetők próbája volt. Ha Bres megfelelően uralkodott volna az isteni rend szerint, a sors másként alakulhatott volna. De ahogy Pilátus sem úgy cselekedett, ahogy elvárható lett volna egy igazságos bírótól, amikor átadta Jézust a keresztre feszítésre (annak ellenére, hogy nem talált benne bűnt), mégis: az ő döntése nélkül nem teljesedett volna be a prófécia. Ugyanígy Bres kudarca is hozzájárult az isteni terv kiteljesedéséhez, megnyitva az utat Lugh és a milétosziak győzelme előtt.
Lugh, a hős
Lugh, a Tuatha Dé Danann egyik legfontosabb alakja, a Fomorok (egy ősi, démoni jellegű nép a kelta mitológiában) elleni döntő csata előtt érkezik meg a Tuatha Dé Danann udvarába. Kezdetben nem fogadják el, mivel anyja Fomor volt, és Lugh a „sok mesterségben jártas” jelzővel mutatkozott be, ami elég szokatlan volt. Meg kellett küzdenie a bizalmatlansággal, és bizonyítania kellett képességeit.
És itt egy újabb réteget teszünk a mítoszhoz. De ez már történelem: Lugh története hasonló Tom Barry történetéhez. Ő az ír függetlenségi háború legendás vezetője volt, aki a Brit Hadseregben szolgált, majd hazája hívására visszatért, hogy kivegye részét a függetlenségi háborúból. Neki is meg kellett küzdenie a bizalmatlansággal az Ír Köztársasági Hadsereg soraiban. És ő sem veszített el soha fontos csatát. Ez a párhuzam rávilágít az „örök visszatérés” archetípusára, és arra, hogy a történelemben újra és újra megjelennek azok a hősök, akik, bár emberi korlátokkal, egy magasabb cél érdekében cseleksznek.
Lugh hősiességére, és a középkori szerzetesek munkájára utalhat a következő történet is, amely Balorról szól. A Balor név a kelta Boleros szóból származhat, aminek a jelentése „a villogó”. Balor először a Cath Maige Tuired mitológiai ciklust alkotó középkori szövegekben jelenik meg. A Mitológiai Ciklus az isteni Tuatha Dé Danann és a démoni fomoriak közötti küzdelmet meséli el . Bres segítséget kér apjától, így a a fomoriak háborúba vonulnak a Tuath Dé ellen. Balor a fomoriak bajnokaként jelenik meg a harcban.
És következik a második Mag Tuired-i csata, ahol Balort saját unokája, Lugh öli meg, mielőtt lehetősége lett volna használni pusztító szemét. Balornak ugyanis egy pusztító szeme is volt. Amikor kinyitották, valamilyen szörnyű, halálos erő szabadult fel. Viszont a leírások szerint négy harcos ereje kellett szemhéjának, vagy a pusztító szemet eltakaró pajzsoknak a felemeléséhez. Lugh egy parittyakövet lőtt a szemre, más források szerint mágikus dárdát hajított bele. Ennek következtében a fomori sereg súlyos veszteségeket szenvedett, még Indech királyuk is a halálát lelte.
Lugh és Balor csatája erősen emlékeztethet minket a bibliai Dávid és Góliát viadalához. A nagy erejű óriás, a fizikailag gyengébb ellenfél, de mindenekelőtt a fegyver, a parittya, amely az ellenfél végzetét okozta, megfordítva a harc menetét.
Ez egy újabb szemléletes példa arra, hogy a középkori szerzetesek hogyan integrálhatták vagy alakíthatták át az Érenn pogány mítoszait, hogy azok illeszkedjenek a keresztény narratívába és teológiába. Dávid és Góliát története az egyik legismertebb bibliai elbeszélés az „Isten általi segítség” és a „gyenge győzelme az erős felett” témájában.
És ez hogyan kapcsolódik az Isteni Tervhez? Balor legyőzése Lugh által a Lebor Gabála Érenn szerint a Tuatha Dé Danann és a Fomorok közötti második Mag Tuired-i csata kulcsfontosságú eseménye volt. Lugh győzelme nem csupán egy fizikai diadal, hanem az isteni rend győzelme a káosz és a sötétség erői felett. A Dávid és Góliát történet is hasonlóan az isteni beavatkozást és a hit erejét hangsúlyozza.
Mind Lugh, mind Dávid a megváltó hős archetípusát testesítik meg, akik látszólag kilátástalan helyzetben, Istenbe vetett hitük segítségével győzik le a túlerőt.
És a tanulság? Bres igazságtalan és zsarnoki királynak bizonyult. Hatalma alatt a Tuatha Dé Danann elvesztette fényét és jólétét. Amikor uralkodása tarthatatlanná vált, és szembe kellett néznie a következményekkel, Bres ahelyett, hogy felelősséget vállalt volna hibáiért, elment „kisírni” a háborút és erősítést kérni Fomor rokonaitól. Ez a viselkedés - a saját felelősség áthárítása és a segítség máshol való keresése - szemléletesen tükrözi az emberi természet egyik mélyen gyökerező hibáját, azt, hogy hajlamosak vagyunk másokra hárítani a felelősséget, és nem a saját tetteink következményeivel szembesülve megfelelő döntést hozni. Bres döntése ezáltal elvezetett a Második Mag Tuired-i csatához, mely a két nép, az isteni és a kaotikus erők végső összecsapását jelentette.
A Második Mag Tuired-i csata után, ahol Lugh hősiessége győzelmet hozott a Tuatha Dé Danannak, Bres, a legyőzött király sorsa a kezükbe került. Megkegyelmeztek neki, de nem feltétel nélkül. Életben hagyták, cserébe a mezőgazdasággal kapcsolatos tudásért, pontosabban a vetés, aratás és a termékenység ismeretéért.
Ez a lépés elsőre talán furcsának tűnhet, hiszen miért ne ismerhették volna az addig a földön élő druidák, az emberiség és maga a Tuatha Dé Danann is a mezőgazdaság alapjait? Itt is egy mélyebb értelmezés rejtőzhet: lehet, hogy nem a szó szoros értelmében vett földművelés technikájáról volt szó, hanem egyfajta spirituális „földművelésről” vagy a földi lét mélyebb összefüggéseinek megértéséről. Egy olyan tudásról, amely az emberiség fejlődésének egy következő, kritikus szakaszához volt elengedhetetlen – egy újfajta „vetésről” és „aratásról” a kollektív tudat talaján. Jézus Krisztus tanításaiban is gyakran találkozunk hasonló példázatokkal a vetésről, a magról és az aratásról, szimbolizálva az isteni igét, a lelki termékenységet és az emberi életben meghozott döntések gyümölcseit. Ez a kegyelem és az ebből fakadó tudás átadása is az isteni terv részét képezheti, jelezve, hogy még a hibázó egyénnek is van lehetősége a fejlődésre és hozzájárulhat a célok eléréséhez egy magasabb jó érdekében.
Az Első Föld, az Alsó Föld és a Másik Föld
Ha rendszerezzük az eddigi értelmezést, akkor ez egy koherens kozmológiai keretrendszerhez vezet el bennünket, amelyben a Föld a történelem színpada, de nem az egyetlen dimenzió. Nézzük meg, mi az, ami a legvalószínűbb!
Az Első Föld.
Ez a mi világunk, a Föld univerzumában az első teremtett világ. Egyfajta próbatér az emberiség számára, ahol a szabad akarat és a döntések határozzák meg a sorsot. A Teremtés Könyve (1Mózes 1:1) leírása „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” egyértelműen az Első Föld megteremtésére utal. Ez az a valóság, ahol Morrigan próféciája a végső időkről és a hanyatló társadalmi értékekről (nyár virágok nélkül, hamis ítéletek, árulás) valósággá válhat, ha az emberiség nem tér meg a helyes útra.
Morrigan, a háború és a sors kelta istennője, a Tuatha Dé Danann tagja, egy olyan látomást fest le, amelyben a világ - mondhatjuk - a feje tetejére áll, és a természet rendje felbomlik. Ez a prófécia, bár a kelta mitológiából származik, univerzális érvényű, és emlékeztet minket arra, hogy a tetteinknek következményei vannak, és a harmónia megbomlása katasztrófához vezethet. Egy részlet Morrigan próféciájából:
"Én nem látok egy világot, amely kedves lesz nekem, nyár virágok nélkül, szarvasmarha tej nélkül, nők szemérmetlenség nélkül, férfiak bátorság nélkül, hódítások király nélkül, erdők makk, nélkül tenger termés nélkül, hamis ítéletek öregek részéről, hamis precedensek jogászok részéről, minden ember áruló, minden fiú fosztogató…”
Ez a prófécia a végső időkről szól, és sok ponton rezonál a mai világunkkal. A természet pusztulása, a társadalmi értékek hanyatlása, a családi kapcsolatok megromlása és az általános zűrzavar mind, mind olyan témák, amelyek elég komoly aggodalomra adhatnak okot.
A prófécia leírja a természet rendjének felbomlását és a társadalmi értékek hanyatlását. Ez a kép a Lebor Gabála Érenn-ben leírtakhoz hasonlóan, egy korábbi, harmonikus állapot elvesztését sugallja. A Tuatha Dé Danann visszavonulása Tir Na nÓg-ba párhuzamba állítható ezzel a pusztulással, mintha a mennyei rend felbomlása tükröződne a földi világban.
A prófécia a családon belüli árulást és a természetellenes kapcsolatokat említi. Ezeknek a szent kötelékeknek a felbomlása a kelta társadalomban is súlyos erkölcsi válságot jelentett volna. És természetesen megfigyelhető ez ma is. Itt és most.
A prófécia a végső időkről szól, ami sok kultúrában a ciklusok lezárulását és egy új kezdetet jelenti. A kelta mitológiában a ciklusok fontosak, és a Tuatha Dé Danann visszavonulása is egy ilyen ciklusváltás része. Morrigan próféciája, bár katasztrófát fest le, valójában egy figyelmeztetés is lehet, amely a spirituális ébredésre és a harmónia helyreállítására szólít fel.
A prófécia sötét képet fest a jövőről. A fény, amely a Lebor Gabála Érenn-ben és Lisa Gerrard dalában a mennyei birodalomra, az isteni tudásra utal, itt hiányzik. Ez a hiány a spirituális sötétség metaforája lehet, amelyben az emberiség elvesztette a kapcsolatát a forrással.
És még egy gondolat a paradoxonokról, amelyek a Lebor Gabála Érenn történeteinek középkori szelidítésére utalnak és amely logikátlanságok értelmezése, feloldása elvezethet minket ahhoz, hogy felfedjük a mítosz valódi üzenetét. Mondhatnám úgy is, hogy ezen ellentmodások észrevétele, illetve ezeknek a megértése, kibogozása vezethet el az igazsághoz!
Tehát, azt ígértem, vissza fogunk térni Morrigan-re és a Tuatha Dé elsődleges feladatára. A Tuatha Dé, Isten elit angyalseregének elsődleges feladata valószínűleg a Fomoriak és a Fir Bolg legyőzése, elűzése volt. Ezt sikeresen végre is hajtották. Nem volt szükségük további győzelmekre. Hiszen a megbízatásuk teljesítése a valódi győzelem nekik: meg kell tisztítani, meg kell őrizni Érennt, majd megfelelő próbatételek után átadni az arra érdemes embereknek. És ezután visszatérhetnek - ahogy vissza is tértek - Tir Na nÓgba!
A Másik Föld.
Ez az Úr által ígért Másik Föld, a klasszikus mennyország. Tir Na nÓg, az örök ifjúság és bőség földje, a Tuatha Dé Danann, azaz Isten Népének, Isten elit angyalseregének az otthona mellet helyezkedhet el. Az Égi Tartományok univerzumának része, egy magasabb rezgésű, mennyei sík. Ez az a cél, ahová a lelkek törekednek a spirituális fejlődés során. A Jelenések Könyvének (Jel. 21:1) leírása "Új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt" egyértelműen rezonál a Másik Föld ígéretével, ami a megváltott, tökéletesített létezés helye.
Az Alsó Föld (Pokol).
Ha van egy Első Föld és egy Másik Föld, akkor a rendszer koherenciájához illeszkedik egy harmadik dimenzió is. Ez az Alsó Föld, amit gyakran Pokolnak nevezünk. Ez a sötétség, a káosz, a rossz döntések következményeinek birodalma, amely éles kontrasztot teremt a Másik Föld ígéretével. Lukács evangéliuma (Luk. 16:19-31) a gazdag emberről és Lázárról szóló példabeszéde egyértelműen utal a pokolra, mint a szenvedés és a vágyakozás helyére, amely az Első Földön hozott döntések következménye.
Érenn betelepítése, avagy Az Isteni Terv fejlődő drámája – A szabad akarat és a küldetés metamorfózisa
Mint láttuk, a Lebor Gabála Érenn, Írország hódításainak krónikája, több mint egy egyszerű történelmi vagy mitológiai feljegyzés. Ez valójában egy szent narratíva, melynek látszólagos logikai ellentmondásai kulcsokat rejtenek egy mélyebb, isteni terv megértéséhez. Ezen "sorok között olvasva" tárul fel a Teremtő folyamatos beavatkozása a földi eseményekbe, miközben tiszteletben tartja a teremtett lények – legyen szó emberről vagy angyalról – szabad akaratát. Isten ugyanis nem bábokat teremtett, hanem olyan lényeket, akik döntéseket hozhatnak, és e döntések alakítják, sőt, olykor eltéríthetik az isteni szándékot, szükségessé téve újabb beavatkozásokat.
Sokat beszéltünk a Fir Bolgról, a Fomoriakról, de azt hiszem, nem kaptak még elég lehetőséget arra, hogy megmagyarázzuk, vagy legalábbis próbáljuk értékelni szerepüket, mibenlétüket. Most teszünk egy kísérletet arra, hogy őket egy kicsit más szemszögből is láthassuk, röviden értelmezve tetteiket, tetteik esetleges mozgatórugóit.
Az isteni terv első földi fázisában a Fir Bolg lépett színre. Ők voltak azok az első emberi nép, akik jelentős lélekszámban érkeztek Érennbe, hosszú útjukat megtéve Európa különböző részeiből, majd ismét visszatérve a szigetre. A felszínen történetük egy egyszerű vándorlásról és letelepedésről szól, ám mélyebb értelmezésem szerint a Fir Bolg lehetett az az emberiség által képviselt első csoport, amely megkapta a lehetőséget arra, hogy egy isteni elvekkel összhangban lévő, virágzó társadalmat építsen fel Érenn földjén. Azonban, ahogy az emberiség történelmében oly sokszor megfigyelhető, valami alapvető fontosságút elrontottak. Döntéseik, vagy éppen döntésképtelenségük, kudarcot hozott, és alkalmatlanná váltak a rájuk bízott feladatra. Ez a bukás nem pusztán vereség volt, hanem az emberi gyengeség és a szabad akarat tévútjainak megnyilvánulása, ami előkészítette a terepet egy másfajta, magasabb rendű beavatkozás szükségességéhez. Az ő történetük így egy korai lecke arról, hogy az isteni kegyelem és lehetőség önmagában nem garantálja a sikert, ha az emberi akarat eltér az ideális úttól.
E kudarc után következett az isteni terv következő, ám annál tragikusabb fázisa, a Fomoriak érkezése. A mítoszok őket gyakran félelmetes, torz szörnyekként írják le, a destrukció és a káosz megtestesítőiként. Azonban ha a sorok között olvasunk, egy másfajta kép bontakozik ki. A Fomoriak, feltételezésem szerint, nem pusztán szörnyek voltak, hanem az isteni terv első angyali serege, akiket egy specifikus és kulcsfontosságú feladattal bíztak meg: Érenn földjének megtisztításával és felkészítésével a későbbi, kiválasztott emberiség, a milétosziak számára. Úgy tűnik, hogy kezdetben gondoskodtak is a földről, tisztítva a Fir Bolg utáni örökséget. Gondoskodtak Érennről annyira, hogy már talán magukénak is tekintették. És itt is a szabad akarat kérdése válik meghatározóvá. Isten nem automatákat teremtett; az angyalok is rendelkeznek választási szabadsággal. A Fomoriak, valamilyen ponton a küldetésük során, úgy döntöttek, hogy eltérnek az isteni szándéktól. Ahelyett, hogy átadták volna Érennt a kijelölt örökösöknek, úgy határoztak, hogy maguknak tartják meg, és uralkodnak rajta. Ez a döntés egy kozmikus lázadás volt, egy angyali szintű "bukás", ami alapvetően veszélyeztette az isteni terv egészét. Ez az önző fordulat megmagyarázza, miért váltak végül "destruktív erővé" a későbbi feljegyzésekben: nem a lényük volt eleve rossz, hanem a döntésük tette azzá a cselekedeteiket.
De a Fomoriak vajon miért dönthettek így, mi lehetett az angyali bukás mozgatórugója? Talán a földi hatalom csábítása? Az emberi gyengeség iránti türelmetlenségük vezette őket arra, hogy a rájuk bízott területet a sajátjuknak tekintsék? Ezek a kérdések, de még inkább az ezekre adható válaszok még jobban kiemelik a szabad akarat következményeit az angyali szférában is. Valószínűleg soha nem kapunk erre választ, de az általam felvetett kérdések akár a válaszok is lehetnek.
Ennek a súlyos kudarcnak a korrigálására érkezett meg a Tuatha Dé Danann, akiket az eddigi értelmezésünk szerint "Isten Népe"-ként, vagy még pontosabban, Isten elit angyali seregeként azonosíthatunk. Ők voltak azok, akiknek a feladata volt rendet tenni ott, ahol az első angyali beavatkozás elbukott a szabad akarat tévútja miatt. A Tuatha Dé történetében számos logikai paradoxon található a hagyományos értelmezés szerint, melyek mind az Isteni Terv létezésére és az ő küldetésük célirányosságára utalnak. Miért veszítenek el csatát halandók ellen, ha ők voltak Érenn istenei? A válasz az, hogy vereségük nem vereség volt, hanem a küldetés beteljesítése. Miután a Fomoriakat legyőzték és a káoszt felszámolták, a feladatuk részét képezte az is, hogy Érennt átadják a milétosziaknak, akik az emberi faj kijelölt örökösei voltak.
Talán érdemes lehet röviden elgondolkodni azon is, hogy ez a "káosz" pontosan mit jelenthetett a Fomoriak uralma alatt, ha ők gondoskodtak a földről? Egyetlen logikus választ találhatunk rá: talán a rendetlenség a Terv szempontjából volt káosz, nem feltétlenül az emberi értelemben vett fizikai pusztítás.
Jogos lehet a felvetés, hogy, rendben: a Fir Bolg és a Fomoriak szerepe akár ez is lehetett, de mi a bizonyíték, hogy ténylegesen ezt akarja a mítosz bemutatni? Viszonylag egyszerűen meg tudjuk ezt is válaszolni, de ahhoz nagyon röviden újra át kell néznünk a történéseket a Tuatha Dé érkezésétől. És szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebben az értelmezésben sem sérül a Lebor Gabála Érenn belső logikája, sőt, értelmet nyernek azok a részek, amelyek újabb paradoxonokra utalnak. Lássuk tehát a magyarázatot, amely levezeti, miért ez a legvalószínűbb és leglogikusabb magyarázat!
A Tuatha Dé érkezése nem egy szempillantás alatt történt. Pedig akár egy angyali sereg voltak, akár ősi istenek, megjelenhettek volna szinte azonnal. De három napon keresztül tartott leszállásuk Érrenbe. Sötétségbe, felhőkbe, ködbe burkolózva történt meg az esemény. Ez csak azért lehetett így, mert fel akarták hívni a figyelmet magukra, jelezték mindenkinek, hogy itt vagyunk. Ez a mindenkinek persze a Fomoriak lehettek. Ezután következett a harc a Fir Bolg-gal. Érdekes, mert ha a Fomoriak tényleg a káosz szörnyetegei lettek volna, ahogy sok helyen utalnak rájuk, akkor a nagyobb ellenséggel kellet volna kezdeni.
De a Tuatha Dé tartotta magát az eredeti Tervhez, így először a Fir Bolg következett. Nagyon lényeges, hogy ebben a csatában vesztette el Nuada a kezét, így le kellet mondani a vezető szerepéről. Hogy miért lényeges ez? Mert az angyali sereg következő királya egy Fomori lett: Bres. Ismételni tudom magam: akár angyali sereg, akár istenek voltak, hogyan engedhették volna meg, hogy egy szörnyeteg legyen az uralkodójuk? Nézzük meg, mit is írnak Bresről! Brest gyönyörűnek, ugyanakkor ridegnek és barátságtalannak ábrázolják. A dindsenchákból származó Carn Hui Neit című vers azonban Bres „kedves” és „nemes” jellemét dicséri, és a Tuatha Dé Danann „virágának” nevezi. A következő hízelgő leírások találhatók Bresről: kiválóságokkal megáldott, a szerelmi varázslatok mestere, kedves barát, nemes és szerencsés, a gazda dísze, soha nem bánatos arccal, a Tuatha De virága, bátorságtól fűtött, lándzsás király.
Nem hihető, hogy a káosz egyik szörnyetegét ilyen jelzőkkel illették volna. Látnunk kell, hogy a Tuatha Dé virágának is nevezik. Ez arra utalhat, hogy a Fomoriak és a Tuatha Dé tulajdonképpen egy nép. Így már érthetővé válik, miért is lehetett a királyuk. Valószínűleg az elit angyali sereg megadta az első csapatnak, akik tévútra tértek, a lehetőséget, hogy visszatérjenek. Nem akarták, hogy testvéreik elvesszenek, jóindulatuk jeléül, még azt is hagyták, hogy a Fomori Bres legyen a királyuk. Nem kegyetlen harcosok voltak, felkínálták testvéreiknek a visszatérés, a megváltás lehetősőgét. Ez egy morális mélységet ad a Tuatha Dé cselekedeteinek. Szinte minden eddigi magyarázata is lehet. Mi már tudjuk, mi következett. Nem akartak visszatérni a Terv szolgálatába, uralkodni akartak Érenn földjén, és ez egyenesen elvezetett Lugh érkezéséhez, a második Mag Tuared-i csatához, Balor és a Fomori sereg pusztulásához. Akik túlélték, azokat pedig leűzte a Tuatha Dé a tenger és a föld alá, vagyis az Alsó Földre. Ha belegondolunk ez egy töretlen logikai ív, amely a mítosz belső, saját logikája alapján is a lehető legpontosabb értelmes magyarázatát adja a történéseknek.
A Tuatha Dé seregeiben pedig, mint egy elit alakulatban, felvetődik a lehetősége annak is, hogy az általunk ismert arkangyalok – a legmagasabb rendű isteni küldöttek – is szerepet játszhattak, vagy legalábbis felismerhetjük az általunk ismert arkangyalok archetípusait, még ha a kelta mítoszokban nevük nem is maradt fenn explicit módon. Hiszen ők voltak azok, akik rendíthetetlen hűséggel és isteni erővel hajtották végre a Tervet, biztosítva Érenn sorsának beteljesedését. Így a Lebor Gabála Érenn nem csak Írország ősi története, hanem egy mikrokozmosza az univerzális drámának, ahol az isteni akarat, a teremtett lények szabad akarata és a végtelen korrekciós ciklusok formálják a valóságot. Ezáltal a mítoszok, amiket olvasunk, sokkal inkább egy térképhez hasonlítanak, melynek segítségével felfedezhetjük azokat a rejtett igazságokat, amelyek nemcsak Érenn, hanem az egész emberiség sorsát is magyarázzák.
És most, értelmezzük az előzőeket
Vegyük figyelembe, hogy ez teljes mértékben logikus a mitológiai saját rendszerén belül.
A „mitikus logika” nem azonos a történeti logikával. A szövegben azonban a mítosz saját premisszáit vesszük komolyan, ez nem hagyja figyelmen kívül az ellentmondásokat, hanem értelmezést kínál rájuk. Ez az értelmezés elmélyíti a mítosz spirituális és erkölcsi tanulságát.
És ha megnézzük, történelmileg értelmezhető, mint egy spirituális–kulturális modell.
A Fir Bolg, Fomori és Tuatha Dé Danann nemcsak szereplők. Ők akár időbeli fázisokként is felfoghatók. A Fir Bolg az első, emberi kísérlet az isteni rendhez való igazodásra. A Fomoriak az első angyali küldöttek, akik elbuktak – ez megfelel pl. a sumér "Anunnakik" vagy héber "bukott angyalok" mintáinak. A Tuatha Dé a „végrehajtók”, akik visszaállítják az isteni rendet.
Ez a hármas struktúra egyfajta időtlen archetípusos forgatókönyv, amely megfelel pszichológiai (Jung), vallásfilozófiai (Eliade), sőt, civilizációtörténeti (Spengler/Toynbee) mintáknak is.
És mint önálló értelmezés, belsőleg teljesen egyértelmű és következetes. Gondoljunk bele: a szöveg nem próbálja megmagyarázni a mítoszt a modern racionalitás alapján, hanem megérteni akarja a saját szabályrendszerén belül.
Az ilyen megközelítések ma már egyre elfogadottabbak a mitológiakutatás új hullámaiban. Remélem, akik olvassák, ők is úgy fogják gondolni, hogy ez nem puszta spekuláció, hanem egyfajta spirituális mitológiaelmélet, ami önállóan is megállja a helyét — akár irodalmi alkotásként, akár teológiai-folklorisztikai párbeszédindítóként.
Vegyük figyelembe, hogy ez teljes mértékben logikus a mitológiai saját rendszerén belül.
A „mitikus logika” nem azonos a történeti logikával. A szövegben azonban a mítosz saját premisszáit vesszük komolyan, ez nem hagyja figyelmen kívül az ellentmondásokat, hanem értelmezést kínál rájuk. Ez az értelmezés elmélyíti a mítosz spirituális és erkölcsi tanulságát.
És ha megnézzük, történelmileg értelmezhető, mint egy spirituális–kulturális modell.
A Fir Bolg, Fomori és Tuatha Dé Danann nemcsak szereplők. Ők akár időbeli fázisokként is felfoghatók. A Fir Bolg az első, emberi kísérlet az isteni rendhez való igazodásra. A Fomoriak az első angyali küldöttek, akik elbuktak – ez megfelel pl. a sumér "Anunnakik" vagy héber "bukott angyalok" mintáinak. A Tuatha Dé a „végrehajtók”, akik visszaállítják az isteni rendet.
Ez a hármas struktúra egyfajta időtlen archetípusos forgatókönyv, amely megfelel pszichológiai (Jung), vallásfilozófiai (Eliade), sőt, civilizációtörténeti (Spengler/Toynbee) mintáknak is.
És mint önálló értelmezés, belsőleg teljesen egyértelmű és következetes. Gondoljunk bele: a szöveg nem próbálja megmagyarázni a mítoszt a modern racionalitás alapján, hanem megérteni akarja a saját szabályrendszerén belül.
Az ilyen megközelítések ma már egyre elfogadottabbak a mitológiakutatás új hullámaiban. Remélem, akik olvassák, ők is úgy fogják gondolni, hogy ez nem puszta spekuláció, hanem egyfajta spirituális mitológiaelmélet, ami önállóan is megállja a helyét — akár irodalmi alkotásként, akár teológiai-folklorisztikai párbeszédindítóként.
Talán eljött az ideje egy összefoglalásnak, bár maga a publikáció még korántsem ért véget
Láthatjuk, hogy amit eddig kibontottam, az nem más, mint egy következetes, többrétegű magyarázat, amely a Lebor Gabála Érenn világában minden látszólagos ellentmondást és paradoxont egyetlen, töretlen logikai ívbe rendez. Ha végigjárjuk ezt az utat, egyértelmű: akár tetszik, akár nem, a mítosz belső logikája szükségszerűen elvezet egy Isteni Tervhez, és az azt végrehajtó, elit angyali seregekhez.
A Fomoriak kettős természete, Bres királysága, a Tuatha Dé „veresége” és az összes többi történés – mind-mind csak úgy értelmezhető, ha elfogadjuk, hogy egy magasabb rendű Terv működik a háttérben. A Fir Bolg, a Fomoriak és a Tuatha Dé Danann nem egyszerű mitológiai figurák, hanem egy kozmikus dráma szereplői, akik az isteni akarat, a szabad akarat és a morális döntések örök játékát játsszák. A történet fordulataiban megjelenik a testvéri esélyadás, a visszautasított megbékélés, a rend helyreállítása, ezek mind egyetlen, belsőleg koherens dramaturgiát követnek.
Ez a mítosz nem csupán öncélú mese: az emberek nem mesélték volna évezredeken át ezt a történetet, ha nem adott volna választ a legmélyebb, legégetőbb kérdéseikre, ha nem tapasztalták volna meg annak igazságát. A mítosz saját logikája túlmutat önmagán, és a valóság, a közösség, az emberi lélek kérdéseire is választ kínál. Belső szerkezete, archetípusai, morális tanulságai visszaköszönnek a fizikai világban is – ettől lehet időtálló és univerzális.
Az emberi gondolkodás számára a teljes valóság felfogása mindig kihívás, de ha a mítosz logikáját, a fizikai valóságot és a matematikai-logikai lehetőségeket együtt vizsgáljuk, eljuthatunk egy olyan következtetéshez, amely túlmutat a megszokott válaszokon. Egy nyitott, logikus elemző képes összekapcsolni a tényeket, a lehetőségeket és a mítoszok archetípusait, így oda jutni, ahová a hagyományos gondolkodás nem mindig képes.
A Lebor Gabála Érenn és a Tuatha Dé Danann története nem pusztán mesék gyűjteménye, hanem egy mélyen rétegzett, belső logikával átszőtt narratíva. A hármasságok nem véletlenek: az Isteni Terv rejtett mintázataiként funkcionálnak, megerősítve a mögöttes rendet és szándékot. Nézzünk példákat az említett hármasságokra!
Morrigan hármassága (Badb, Macha, Nemain): A sors, a próbatétel és az akarat megtestesítői, akik biztosítják, hogy a Terv a kijelölt mederben haladjon.
A tudás és költészet triádja: A szellemi és intellektuális fejlődés három szintje, a bárdok és druidák inspirációja – mind a Terv megértését segítik.
Itt az első szint a tapasztalatok, hagyományok, történetek és ősi tanok elsajátítása. Itt az egyén (vagy közösség) passzívan fogadja be a tudást, legyen az szóbeli hagyomány, ének, vers vagy tanítás. A második szint a megszerzett tudás aktív, kreatív felhasználása: a bárdok költői műveket alkotnak, a druidák rítusokat, tanításokat formálnak. Ez a szint már nem csak ismétli, hanem újraértelmezi, továbbadja és gazdagítja az örökölt tudást. A harmadik szint a tudás mély megértése – amikor az ismeret és az alkotás bölcsességgé teljesedik. Itt már nem pusztán tanulásról vagy alkotásról van szó, hanem arról, hogy az egyén (vagy közösség) a tudás révén közelebb jut a Terv, az univerzális rend és az isteni szándék valódi megértéséhez. Ez a beavatottak, a „látók” szintje, ahol a tudás spirituális felismeréssé válik.
A három fő ereklye (Lugh Lándzsája, Nuada Kardja, Dagda Üstje): Az erő, az igazságosság és az ellátás szimbólumai – a Terv végrehajtásának eszközei. Persze, itt meg kell említenünk a negyedik ereklyét (Lia Fáil, Sors Köve, vagy „Beszélő Kő”), de ez már csak Érenn megtisztítása után kap igazi szerepet.
A Tuatha Dé Danann földi hatalmának fázisai is három rétegűek: érkezés és bevezetés, királyság és konfliktus, visszavonulás és rejtett befolyás.
A Föld és a sors síkjainak hármassága is felismerhető: Ériu, Banba, Fódla: a föld szuverenitásának, termékenységének és sorsának három aspektusa, vagyis a „föld” maga is a Terv része.
Lugh háromszoros mesteri képességeinél is egy hármasság. A háború, a művészet és a mágia/tudás mestere – az Isteni Terv sokoldalúságát és teljességét mutatja be. Természetesen Lugh ennél több „mesterségben” volt járatos, de ezek a leglényegesebbek.
A Lebor Gabála Érenn mítosza jóval több, mint legendák és történetek gyűjteménye: egy mélyen rétegzett, belső logikával átszőtt narratíva, amely a felszínen látszólagos paradoxonokat rejt, de alapos elemzéssel egy koherens rendszert tár fel.
A „mitikus logika” értelmezésén keresztül nézve minden esemény értelmet nyer: a Tuatha Dé Danann érkezése, harcai, Bres szerepe, a sídhe-be való „visszavonulás” – mind egy nagyobb cél felé mutat. Ez a megközelítés arra a következtetésre vezet, hogy egy Isteni Terv áll az események mögött, amelynek végrehajtásáért egy elit angyali sereg, a Tuatha Dé felelős.
A mítosz belső konzisztenciája és az, ahogy feloldjuk a hagyományos olvasat ellentmondásait, egyfajta bizonyítékká válik a Teremtő létezésére és aktív szerepére, amennyiben elfogadjuk a mítosz spirituális-mitológiai logikáját. A Tuatha Dé története nem pusztán mese, hanem kódolt üzenet, amely évezredeken át fennmaradt, mert mélyebb igazságot tartalmaz.
Lisa Gerrard, „Now We Are Free”
Az eddigiek fényében Lisa Gerrard „Now We Are Free” című dala egy rendkívül mély, spirituális üzenetet hordoz. Hangja, amely az ősi nyelvek rejtélyességét idézi, egyfajta angyali visszhang lehet. Esetleg gondolhatunk arra is, hogy ő is egy angyal? Emlékezet nélkül, de belső hívással közvetíti ezt a reményt. A dal a szabadság üzenetét közvetíti. A földi korlátoktól, a sötétségtől és a hibás döntések következményeitől való felszabadulásról szól, ami a Másik Föld felé vezető utat mutathatja meg. A dalnak nem nagyon létezett hivatalos vagy széles körben elfogadott értelmezése, de remélem, ez a mostani feltárja a mélyebb rétegeit.
A béke (shalom), az Isten (Shaddai) és az arany/fény (Flavum) visszatérő motívumok, amelyek a reményt, a spiritualitást és a tisztaságot hangsúlyozzák. Ugyanakkor vannak sötétebb, homályosabb részek is („Nom de leesh”, „Alas sharum du koos”, „Ma-lun des”), amelyek valószínűleg a nehézségekre, a küzdelmekre vagy a világ ellentmondásaira utalnak.
Az „Dwondi” szóval a szöveg mintha a belső erőre és az autentikus létezésre térne át. A ritmikus „La la da pa da le na da na” részek valószínűleg a transzállapot elérését vagy a közösségi éneklést segítik elő.
Ez csak egy lehetséges fordítás, ami nem tudja visszaadni a dal hangulatát. De ha meghallgatjuk, már tudjuk, hogy mit akar üzenni.
Ez a fordítás, vagyis inkább értelmezés a szavak esetleges szótöveinek, kezdetének figyelembevételével készült, hiszen tudnunk kell, ez nem egy mai nyelv. Lisa Gerrard saját bevallása szerint 12 éves kora óta beszél ezen a nyelven.
Az Arany Fény Keresése
Béke velünk! Lényünkben a Mindenhatóval vagyunk összekapcsolva, egyek vagyunk. Aranyfény, az élet esszenciája.
A név köteléke, vagy a név elengedése... Az, ami néven neveztetik, egy belőlünk...
Az aranyló, új fényben, mi vagyunk, és létezünk. Mi igazak vagyunk, és szárnyalunk.
Elmegy az, ami elveszett, de mi vagyunk, és mi leszünk. Nehéz sors, de a lét maga... Nincs napunk a halálra vagy a rossz sorsra.
Én teremtek újat, az én napom az új, ragyogó.
Béke velünk! Lényünkben a Mindenhatóval vagyunk összekapcsolva, egyek vagyunk. Aranyfény, aranyfény!
Az én dicsőségem ragyogó, aranyfényű. A szeretet teste létezik.
Nem, nem tudjuk, vagy nem akarjuk... A név tisztasága, mint a liliom. Az, ami néven neveztetik, egy belőlünk...
Az aranyló fényben... Mutasd meg a nevet, azt, ami néven neveztetik. Ez a melankólia, vagy a halál...
Belső erő, a valódi energia. Belső erő, a valódi energia!
Ó, fájdalom, osztozunk a térben/átokban, ahogy választunk. Szent menedék, gyere haza!
A ritmikus részek („La la da pa da le na da na”, „Ve va da pa da le na la dumda”) egyfajta mantra- vagy énekszerű jelleget kölcsönöznek a szövegnek, erősítve a spirituális, meditatív hangulatot.
Végső soron a szöveg egyfajta megvilágosodáshoz vezető útról beszél, ahol a „Szent menedék” elérése, a „hazatérés” jelenti a belső béke és a spirituális teljesség megtalálását. Ez túlmutat a nyelvi és kulturális határokon.
A szöveg mintha egyfajta himnusz lenne a szabadsághoz, amely talán a múlt korlátaitól való elszakadást, a spirituális felébredést és egy új, tiszta létezési mód megtalálását ünnepli.
A dal kántáló részében, különösen a „Un mala pech a nay” sor fonetikájában („Un vhálá dee zsháve”), egy meglepő hasonlóságra figyelhetünk fel: erősen emlékeztet a „déjà vu” kifejezésre. Ez a francia kifejezés, melynek jelentése „már láttam” vagy „már átéltem”, egy olyan érzést ír le, mintha egy adott helyzetet korábban már megtapasztaltunk volna. Ez a hasonlóság nem lehet puszta véletlen.
A „déjà vu” érzése tökéletesen rezonál a feltárt koncepcióval: az Első Földön harcoló lelkek, az „emlékezet nélküli angyalok” mélyén egy elfeledett tudás rejlik. Mintha a dal maga is egy ilyen déjà vu lenne, ami az emberiség kollektív tudatában rezonál, felébresztve egy ősi emléket a már átélt küzdelmekről. A kántálás így nem pusztán gyönyörű hangzás, hanem egy lélektani „már láttam” élményt is közvetít, ami erőt adhat a jelen harcaihoz. Hiszen a lelkünk mélyén emlékszünk a célra: a Másik Föld felé vezető útra és a végső szabadságra.
Tovább kutatva, egy újabb, fonetikai kapcsolat lelhető fel. „Dee zshale” vagy „ree zshale” hangzás meglepő módon asszociációkat ébreszthet a Jeruzsálem szóval. Ez az ősi város, mely a béke és az isteni jelenlét jelképe, és a keresztény hagyományban gyakran az "Új Jeruzsálem" formájában a mennyei város, azaz Másik Föld szinonimájaként jelenik meg. Ha Lisa Gerrard hangja valóban egy angyali nyelven szól, akkor nem kizárt, hogy ezen a tudatalatti szinten egy ilyen kulcsfontosságú, egyetemes spirituális helyre, a végső békére és hazatérésre utal. Ez még tovább mélyítheti a dal üzenetét
Végül a „déj shí” hangzás tökéletesen asszociál a kelta mitológia Sí vagy Sídhe fogalmával. A Sídhe azokat a misztikus földalatti lakhelyeket jelöli, ahová a Tuatha Dé Danann visszavonult, és amelyet a Másik Föld univerzuma egyik világának, Tir Na nÓgnak tekintünk.
Ez a fonetikai egyezés rendkívüli jelentőséggel bír. A „déj shí” lehet maga a Tuatha Dé Danann hangja a Másik Földről vagy Tir Na nÓgból, egy hívás az emlékezet nélküli angyalok számára, hogy emlékezzenek eredetükre és végső céljukra. Ez az üzenet megerősíti a „déjà vu” érzését, de már konkrétan a spirituális otthonra és az oda vezető útra fókuszál. Lisa Gerrard ezen a ponton válhat egyenesen a Sídhe közvetítőjévé. Így jelezve a lelkeknek, hogy van hová hazatérniük, és van egy isteni terv, amely az ő útjukat is irányítja.
És újra egy történelmi adalék. Ezt az üzenetet hordozzák magukban azok a hősök is, akik a legkritikusabb pillanatokban tűntek fel az ír történelemben. Ilyen volt például Kevin Barry, akit 18 évesen az Ír Függetlenségi Háború idején brit katonák fogtak el. Hosszas kínzások után felakasztották, de a bajtársai neveit sosem árulta el, csak „Nem!”-mel válaszolt. Vagy Dinny Lacey, az Ír Függetlenségi Háború és a Polgárháború hőse, aki a polgárháborúban rendkívüli túlerővel szemben tartotta magát, majd a kitöréskor egy bajtársát segítette a menekülésben egy falon át, saját élete árán.
Dinny Lacey, az ír függetlenségi háború legendás hőse. A Harmadik Tipperary Brigád weboldalán a következőképpen emlékeznek rá:
„Azok közül a fiatalemberek közül, akik a század második évtizedében az ír szabadságot mindenek fölé helyezték, Dinny Lacey mindig is az élvonalban lesz.
Erős keresztény hitű ember volt, aki soha nem kért önkéntes társától olyat, amire ő maga ne lett volna hajlandó. Bírálói mindig elfogadták mély őszinteségét, kivételes bátorságát, feddhetetlenségét, és bár szigorú fegyelmező volt, soha senki nem kérdőjelezte meg a mércéjét abban, hogy a barátnak és az ellenségnek egyaránt megadja a tisztességes játék és az igazságosság esélyét.
Katonai vezetőként teljes tiszteletet kivívott repülő oszlopa részéről. Soha nem kereste a reflektorfényt, és a kevésbé ismert szerepeket részesítette előnyben. Pozitív modorával és meggyőződésével hadosztálya a legfegyelmezettebb harcoló egység volt az Ír Köztársasági Hadseregben. Halála a tragikus polgárháborúban mindkét fél katonáit sokkolta, és ráébresztette egy ilyen konfliktus ostobaságára és tragédiájára.”
Elgondolkodhatunk azon, miért kellet egy mindenki által tisztelt hősnek így meghalnia? A következő felvetés ezt is igyekszik megmagyarázni. A terv szerint, valószínűleg az ír polgárháború egy szükséges esemény volt. Hogy miért kellet egy győztes szabadságharc után polgárháborút vívni Érenn fiainak? Ha belegondolunk, itt is a leglogikusabb magyarázat a terv. A polgárháború egy szükséges rossz volt, amely után az ír nemzet talán még összetartóbb lett, mint valaha is volt. Csak így lehetséges, hogy Érennben a mai napig tisztelik a hősöket, történelmüket, mítoszaikat, a tündérköröket. És Dinny Lacey halála hozta el a fordulatot a polgárháborúban. Csak újra egy idézet, hogy talán nem is lehetett máshogy: „Halála a tragikus polgárháborúban mindkét fél katonáit sokkolta, és ráébresztette egy ilyen konfliktus ostobaságára és tragédiájára.”
Az ő emberfeletti kitartásuk és önfeláldozásuk, valamint az, hogy mindenek felett hittek Írország (az ősi Érenn, a földi éden) szabadságában, arra utal, hogy ők is emlékezet nélküli angyalok lehettek, akik egy magasabb, isteni tervet szolgáltak.
Vagyis úgy tűnik, hogy a Tuatha De Danann terve nem ért véget Mag Tuired és a milétosziak után. Visszavonult, de visszatér újra meg újra, mindig olyan alakokban, akik megértik a Tervet, akár tudatosan, akár ösztönösen. És talán épp ezért is működik a mítosz: mert nem csak tanít, hanem aktivál is.
Az ír történelmi hősök döntése nem racionális, hanem transzcendens. Olyan belső törvény vezeti, amely kívül esik az emberi félelmeken, és túlmutat az egyéni élet értékén. Mintha az mondanák: „A Terv nagyobb, mint az életem.” Ők azok a hősök, akikről a Lebor Gabála Érenn üzenete szól: „Ők visszatérnek, a föld védelmezőiként.”
Tir Na nÓg hősei nem mindig harcosként térnek vissza – néha csak egy tanuló, egy zenész, egy orvostanhallgató, egy író vagy költő képében. És ezek alapján a történelem nem a véletlenek sora, hanem szent narratíva, amelyben a próbatételek kijelölik a szereplőket. És minden tett - a csatamezőn vagy a kínzókamrában, vagy csak egy mosoly a kellő időben - valójában az Éghez való hűség próbája.
Így hát eljött, vagy lehet, hogy mindig is itt volt a névtelen angyalok kora. Az ilyen hősök, mint Kevin Barry is, azok az újkori névtelen angyalok, akikről nem szólnak az írások, elfelejtik nevüket, de a Terv fényét hordozzák - csendben, megalkuvás nélkül.
Vagy Dinny Lacey. Az ő Írországa nem csupán egy sziget. Az ő Írországa a Földön lehetséges Éden. Az a föld, amelyről a Tuatha De Danann is elindult, és amelyhez visszatérnek - újabb és újabb időkben, más-más alakban. Az Első Föld, ahol az égi és a földi erők még egymás árnyékában és fényében mozognak.
És itt a fal, mint misztikus határ. A fal motívuma erős mítoszi szimbólum. Az egyik oldal a harc, a másik a menekülés, a megmenekülés. Dinny Lacey már átsegítette társát a falon, de ő maga még itt volt, ezen az oldalon. És eltalálta a golyó.
Ez nem csak fizikai tér, ez átjáró. Mint a Sidhe kapui, mint Tir Na nÓg bejárata. Dinny Lacey küldetése véget ért, eljött a visszatérés ideje. A szabadság nem eszme számukra, hanem belső törvény. A halál nem vereség, hanem visszatérés a Fénybe. A földi harc nem bosszú, nem gyűlölet, hanem megbízatás.
És természetesen Tom Barry, akit Lugh történetében láthattunk. A visszatérő hős archetípusa. Valamint minden olyan hős (akár részt vett az Ír Szabadságharcban, akár nem), akinek nem említettem meg a nevét. Megragadom az alkalmat és bocsánatot kérek tőlük! Az egész Első Föld hálás lehet mindannyiuknak!
És itt van még a liliom szimbolikája. A liliom a tisztaságot és az isteni üzenetet szimbolizálja, ami szorosan kapcsolódik Gábriel arkangyal szerepéhez, hiszen ő a hírnök, aki az isteni üzeneteket közvetíti. „A név tisztasága, mint a liliom”: Ez a mondat különösen erősíti a kapcsolatot. Gábriel neve (jelentése: „Isten embere” vagy „Isten erőssége”) maga is a tisztaságra és az isteni hatalomra utal.
A szöveg misztikus és lírai jellege miatt a liliom említése erős szimbolikus utalás lehet Gábrielre, különösen a „tisztaság” és az „aranyfény” kontextusában, ami az isteni ragyogást és jelenlétet sugallja.
Celtic Woman, „Tír Na nÓg”: a lélek utazása
A Celtic Woman „Tír Na nÓg” című dala nem csupán egy gyönyörű kelta ihletésű zenedarab; sokkal inkább egy mélyreható spirituális utazás. Egy hangban, zenében, dalban megtestesülő vízió. Arról a paradicsomi dimenzióról, amelyet „Tir Na nÓg”-nak nevezünk. A dal minden egyes szakasza, hangzása és fordulata a lélek útja felé mutat. Vissza a forráshoz. Ez a dal is hozzájárulhat az Első Föld elfeledett üzenetének megértéséhez. Szolgálhat egyfajta iránytűként is. Megjegyzem, hogy ennek a dalnak a most bemutatott ilyetén értelmezésével sem találkozhattunk még.
Hangzásvilág és atmoszféra: a hívás
A dal elején lágy, éteri bevezető hallható. Ez azonnal egy misztikus, álomszerű, transzcendens hangulatot teremt. Ez a hangzásvilág tökéletesen tükrözi azt az égi vagy másik dimenziós minőséget, amit Tír Na nÓg képvisel. Elvonja a hallgatót a mindennapi valóságtól. Megpróbálja felemelni egy magasabb, tisztább szférába. Akárcsak Lisa Gerrard zenéje. Enyhe túlzással élve, mintha a zene maga is egyfajta átjáró lenne.
A dal szövegében a kelta mitológia és a spirituális elvágyódás mélyen összefonódik. A dal egy „hívás”, akár egy „meghívó” is lehet Tír Na nÓg birodalmába.
A dal azzal kezdődik, hogy egy hang szól a hallgatóhoz (akár egy mesélő, egy angyali vezető, vagy talán Tír Na nÓg maga). Hívja őt egy utazásra. A „világok elválására” utalás itt nem csupán a földi lét és a túlvilág közötti határvonal. Utalhat a mi Első Földünk és a Másik Föld közötti dimenziós különbségre is.
„Gyere, szerelmem, világaink elválnak...”: Az első sor azonnal kijelöli az utazás témáját, és a két világ közötti szakadékot. A „szerelmem” megszólítás itt nem feltétlenül romantikus, hanem sokkal inkább egy univerzális, isteni szeretet kifejeződése a lélek iránt. Ez a szakítás a földi korlátokkal, az anyagi világtól való elszakadás.
„Az istenek vezetnek minket a sötétségen át...”: Nos, itt be is jön a spirituális vezetés motívuma. Az „istenek” a mi értelmezésünkben az isteni entitásokat, a Tuatha Dé Danann-t, jelentik. A „sötétség” nem feltétlenül gonosz, hanem a földi lét (az Első Föld) homálya, az elfeledett tudás állapota, az akadályok és a nem-tudás birodalma, amin át kell haladni. Ez utalhat az Alsó Föld árnyékára is, amit magunk mögött kell hagyni.
„Gyere velem és légy az enyém, szerelmem...”: Ez a meghívás a teljes odaadásra, a földi én elengedésére szólít fel. Ez a megváltás ígérete, a hazatérés ígérete.
„Maradj és törd össze a szívemet...”: Ez a sor drámai kontrasztot képez. Ha a lélek nem fogadja el a hívást, és ragaszkodik a földi kötelékekhez, az fájdalmat okoz a hívónak. Ez az isteni akarat ellen való cselekedetet, a lehetőségek elszalasztását szimbolizálja. Ez hangsúlyozza a döntés súlyát.
A dal következő részei a tényleges átkelés és a transzformáció jeleiről szólnak, amelyek a Másik Földre való belépés feltételei.
„A partoktól az ősi ködön át...”: A köd itt a fizikai és a spirituális világ közötti fátyolra utal. Ez a fátyol a mi Első Földünk univerzuma és a Mennyei Tartományok közötti határ, egy dimenziós átjáró. Ez a köd rejti el Tír Na nÓg-ot az avatatlan szem elől. Emlékezzünk, a Tuatha Dé Danann is ködben ereszkedett alá az égből…
„Viseld az én tündér csókom nyomát...”: A tündér csókja itt egy spirituális pecsét, egy beavatás vagy akár az ébredés jele lehet. A tündérek, az isteni entitások, vagyis angyalok. Ez a jel egyfajta felkenés, ami képessé teszi a lelket az átkelésre. De lehet a tudatosság felemelkedésének, a rejtett tudás felébredésének szimbóluma is.
„Tisztítsd meg az utat, hazaviszlek téged...”: Ez az aktív cselekvés, a spirituális vezető segítsége. A tisztítás itt a földi ego, a félelmek és a karmikus terhek elengedésére utal, amelyek akadályoznák a hazatérést. Az örök boldogságba való hazavezetés a dal ígérete.
A refrén a beteljesedés és az elhívás tetőpontja. A szöveg ismétlődő, hívogató jellegű, megerősíti Tír Na nÓg valóságát és elérhetőségét. A hallgatót arra ösztönzi, hogy szívével fogadja be a hívást, majd tegye meg a következő lépést a szabadság felé.
„Messze attól a földtől, amit ismertél...”: Ez a sor egyértelműen az Első Földre utal, mint egy múltbéli, eltűnő valóságra.
„Az elhagyott világ elfelejtette a neved...”: Ez egy rendkívül erős és szívszorító kép. A földi világ elfelejti azt, aki kilépett belőle. Ez utalhat az emlékezet nélküli angyalok földi küldetésének ideiglenes jellegére is. A név itt nem csupán egy azonosító, hanem a földi ego, a hamis identitás szimbóluma, amit el kell engedni a hazatéréshez.
„Az idő nem követi azt az utat, amin jöttünk...”: Ez a kulcsszerepe az idő dimenziójának. A Tir Na nÓg-ban az idő másképp működik, mint a mi Első Földünkön. Ez megerősíti az örök ifjúság és az időtlenség koncepcióját. Az Oisín-mítosz (ahol Oisín visszatérve a földi világba, évszázadokat öregszik meg pillanatok alatt) tökéletesen illusztrálja ezt.
Ha megfigyeljük, ez a dal is tökéletesen illik az eddigi gondolatmenetbe!
A Másik Föld Koncepciója:
Ez a dal az egyik Mennyei Tartomány zenei manifesztációja. Egyértelműen bemutatja azt a paradicsomi állapotot, ami a földi küzdelmek után elérhető.
Az Isteni Terv teljessége:
Míg Lisa Gerrard dala a földi harcot és a szabadságvágyat és a déjà vu érzést közvetíti (Első Föld), addig a „Tír Na nÓg” a végső beteljesedést, a hazatérést mutatja be. A két dal együtt egy teljes spirituális ívet ír le, amely az isteni terv egészét lefedi: a teremtésen át a földi próbákon keresztül a végső megváltásig.
Az emlékezet nélküli angyalok:
A dal egyfajta ébresztőként szolgálhat a földi lelkek számára, emlékeztetve őket isteni eredetükre és végső céljukra.
CelTian – „Niamh”: A spirituális út és az isteni vezetés
Nézzük meg a CelTian spanyol együttes Niamh című számát, amely az ír és spanyol zenei motívumok egyfajta újraéledése. És mivel spanyol zenekarról van szó, először egy áttekintés, miért is foglalkozunk ezzel. Bár azt hiszem, a dal elemzéséből ez is ki fog derülni.
A Lebor Gabála Érenn szerint a Gaelek több száz évnyi vándorlás után Hispániából hajóztak Írország felé. A legenda szerint Mil Espáine (magyarul: „a spanyol katona”) volt az ősük, akinek fiai – miután Ith, Mil Espáine testvére, a galíciai Brigantiából (La Coruña, Spanyolország) meglátta a tengeren túl Írországot – hajóztak át, hogy végül meghódítsák a szigetet, amelyen addig a Tuatha Dé Danann "uralkodott".
A történet szerint a milétosziak elődei eredetileg kelet felől indultak talán Szkítiából/Babilonból, egyes változatok szerint Egyiptom is lehetséges), de Írországot már az Ibériai-félszigetről érték el.
A hispániai helyszínek között kiemelt szerepet kap Galícia, ahol a Torre de Hércules (La Coruña) volt a legendabeli Breogan tornya. Innen pillantotta meg Ith Írország partjait.
A történet mitikus eredetű, a mai történészek szerint főként középkori keresztény szerzők szerkesztettek egyfajta „ősnemzeti” hagyományt a spanyol kapcsolatból. Eredetmagyarázatukban a „Milesian” név is a „Hispania katonája” (mīles Hispaniae) latin kifejezésből származik.
A CelTian „Niamh” című dala erős rokonságot mutat a Celtic Woman "Tir Na nÓg" című számával. A Niamh dallamvezetése és a Tir Na nÓg szerkezete, illetve témaköre a mai előadók között is hidakat hoz létre, továbbörökíti az örök lélek-keresés mítoszát. Mintha túlmutatna a puszta zenei élményen, hiszen egy mélyebb, spirituális utazásként értelmezhető, amely a lélek keresésének és hazatérésének univerzális motívumait mutatja meg.
A Niamh már az első hangokkal megteremti azt a légkört, amelyben a földi és a transzcendens világ finom összefonódását érzékelhetjük. Ez áttetsző és meditatív, felkínálva a hallgatónak a lehetőséget, hogy elmerüljön egy belső, magasabb rendű valóságban.
A hangszerelés és folk-elemek révén érezhetjük a természet és a mágia szoros kapcsolatát.
A dimenziók közötti átjárás érzése jelenik meg anélkül, hogy konkrétan megneveznék a szereplőket, a spirituális figurákat. Ez teret adhat a hallgató személyes értelmezésének.
A dalszöveg felrajzolja a keresés és a megtalálás történetét, amely a személyes, de akár az egyetemes emberi tapasztalatokat is leképezheti.
A keresés, útkeresés megjelenítése: „Már egy ideje kereslek / Bolyongva az örökkévalóságban” sorok a vágyódó lélek állapotát jelenítik meg, amely a változás és az önmagára találás iránti nyitottságot szimbolizálják.
Az „A tekintetedben rejted a varázst… Egy szebb világ szépségét kínálom” részek az ismeretlen felé nyitást és a remény érzetét fokozzák. A hegyek, az erdő, a kék hold képei az emberi lélek belső menedékét, illetve az olyan energiákat idéznek, amelyek segítik és védik az utazót.
Miközben a Tuatha Dé és az isteni terv egyfajta háttérként jelen vannak, nem kapnak domináns hangsúlyt, így az üzenet közvetlenebb, mindenkinek befogadhatóbb formában szólal meg. Az isteni, angyali útmutatás inkább szimbólumként, a lelki támogatás megjelenítőjeként van jelen.
A védelem, útmutatás, a magasztos szeretet motívumai finomabban jelennek meg, nem explicit kelta harcos angyalként, hanem egyetemes, szellemi kísérőként. Ez az árnyaltság lehetővé teszi, hogy a dal többféle spirituális vagy akár személyes kontextusban is értelmezhető legyen anélkül, hogy elveszítené mitológiai mélységeit.
A refrén ismétlődése egy mély érzelmi, spirituális hívásként és ígéretként értelmezhető. A „Kövess engem, s az ég visszhangozza e nagy szerelem dalát…” sorral egy olyan visszacsatolást kapunk, amely az egység, az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet állapotát idézi meg. Az időtlenség, a korlátok nélküli tér érzése jelenik meg mint a végső cél, amely felé a lélek halad.
Összegezve a „Niamh” egy olyan műalkotás, amely finoman egyensúlyoz a mitológia és a személyes spiritualitás között. Ez lehetővé teszi, hogy a Tuatha Dé és az isteni terv motívuma jelen legyen, de nem uralja az értelmezést. A zene és szöveg atmoszférája elénk tárja és őrzi a varázslatos és misztikus hangulatot. Ennek fényében a dal nem csak egy mitológiai feldolgozás, hanem egy élő spirituális útmutató, amely a belső utazásra, a lélek hazaérkezésére hív.
Néhány további gondolat dalokról, zenekarokról
Természetesen nem csak ez a két modern kori dal szól, vagy szólhat eme témáról, az istenei terv utózengéseiről, az emlékezet nélküli angyalok, vagy a Tuatha Dé képviselőiről, a régmúlt és a ma összekapcsolódásáról, arról, amelyről egész idáig olvashattunk. Ezek csak kiragadott példák voltak, amelyek szemléltethetik azt a narratívát, amelyet most megismerhettünk.
A dalokkal, együtesekkel kapcsolatban azonban meg kell említenem még valamit. Érennben ma is rengeteg olyan zenekar létezik, amely vagy a kelta örökséget igyekszik követni, vagy a dicsőséges szabadságharc győzelmeit, vereségeit, hőseit, mártírjait énekli meg. Elnézést kérek azoktól a művészektől, akiket most nem említek meg! Mindegyikőjüket felsorolni nem volna egyszerű dolog. Így hát nézzünk néhány példát!
Három zenekart emelek ki, ez a három zenekar – The Wolfe Tones, The Irish Brigade és The Whistlin’ Donkeys – nem pusztán önálló ír folk- vagy lázadó dalok előadói, hanem lehetnek akár a Lebor Gabála Érenn “Isteni Tervének” kortárs zenei manifesztációi, amelyek mindegyike a mítosz különböző dimenzióit testesíti meg és köti össze.
The Wolfe Tones: ők őrzik a mítosz ősi hűségét, akár Manannán mac Lir, a tenger istene, a Wolfe Tones is szolgálja a hazát és a hagyományt, sosem hátrálnak meg. A lázadó dalok (pl. “A Nation Once Again”) a Tuatha Dé Danann elit seregének szellemiségét viszik tovább.
The Irish Brigade: a szükséges áldozat hangjai: Dinny Lacey alakjához hasonlóan dalaik (“The Sam Song”, “My Old Man’s a Provo”) a közösség megújulásának katalizátorai, tragédiából építve erőt és összetartást. Így a történelmi események (ír polgárháború) és a mítosz alapmotívuma (visszavonulás-visszatérés) egybefonódnak.
The Whistlin’ Donkeys: a múlt és a jelen élő találkozása: a hagyományos ír népdalok és a modern Celtic rock fúziójával zenéjük maga a “Terv” mai utórezgése, amely hidat képez a legendák és a kortárs közönség között.
E három zenekar egyszerre őrzi a mítosz integritását (nem torzítja – éppen ellenkezőleg, megerősíti azt), üzeneteket közöl a hallgatóval (hűség, áldozat, újjászületés) és élő példái annak, hogyan válhatnak a paradoxonok (isteni útmutatások) zenei narratívává.
A Wolfe Tones mindig fenntartotta zenei, ideológiai állhatatosságát. Nem érdekelte őket, hogy mások (kereskedelmi, vagy politika nyomás) mit szólnak hozzá. Tehát a kulcsszavak itt a függetlenség és az állhatatosság. Ez a karakterisztika végigkísérte a több mint hatvan éves pályafutásukat.
Egy ír lázadó zenekar, amelyet 1963-ban alapítottak Dublinban. A név Theobald Wolfe Tone-tól származik, aki az 1798-as ír felkelés egyik vezetője volt.
Következetesen ragaszkodott ír republikánus nézeteihez és hagyományos ír zenéjéhez, még akkor is, amikor ez komoly kritikákkal járt.
Politikai álláspontja miatt sokszor szembesült nehézségekkel, dalaikat, lemezeiket gyakran betiltották az 1980-as években. A média és a kritikusok rendszeresen támadták őket politikai tartalmú dalszövegeik miatt. Ennek ellenére a zenekar soha nem hátrált meg.
Legismertebb dalaik közé tartozik pl.:
"A Nation Once Again" (amelyet a BBC World Service hallgatói minden idők legjobb dalának választottak)
"Celtic Symphony"
"Come Out, Ye Black and Tans"
"The Boys of the Old Brigade"
"Were on the one Road"
És ezek a dalok természetesen csak példák a rengeteg műre, amelyek az ír fiatalok körében a mai napig slágereknek számítanak és erősítik az összetartozást. Bár a zenekar elidegenített mérsékeltebb hallgatókat, hűséges rajongótábort építettek ki, olyanokat, akik értékelték zenéjüket. Ahogy egy elemzés megjegyzi: "A Wolfe Tones az a zenekar, amely a legjobban törekedett arra, hogy hű maradjon tagjai politikai eszméihez, megtagadva, hogy az autenticitást az elérhetőség kedvéért feláldozza".
Az Irish Brigade egy olyan ír lázadó zenekar, amely a Wolfe Tones-hoz hasonlóan mindig a saját maga által kitűzött úton járt, és soha nem változott politikai üzenete. Ezzel a közösség megújulásának katalizátor szerepét tölthette be.
County Tyrone-ból származik és 1981-ben kezdte meg működését. A zenekar neve feltehetően a történelmi Provisional IRA East Tyrone Brigade-re utal.
Őket "nyíltan politikai balladacsoportként" írják le, akik "jó zenészek, és politikamentes anyagot is játszanak". Zenéjük humoros és megható nézőpontot egyaránt tükröz Érenn mai helyzetéről.
Néhány ismert daluk, a teljesség igénye nélkül:
"The Sam Song" - Gerry O'Glacain által írt dal az IRA felszín-levegő rakétáiról
"My Old Man's A Provo" - humoros dal egy IRA tag családjáról
"A Prisoners Anthem"
"The Brixton Busters"
Az Irish Brigade igen népszerű Írország-szerte, Kerry-től Donegal-ig, Tyrone-tól Wexford-ig és Dublintól Belfastig játszanak. Skóciában is nagy népszerűségnek örvendenek, különösen Glasgow kelta közössége körében.
A zenekar több mint 40 éve változatlanul hű maradt eredeti küldetéséhez: az ír republikánus ügy szolgálatához a zenén keresztül.
A Whistlin' Donkeys egy ír folk-rock zenekar, amely nem politikai lázadó zenét játszik, mint a Wolfe Tones vagy az Irish Brigade, hanem a hagyományos ír zenét és a Celtic rock-ot ötvöző előadó. Viszont ők is következetesen ugyanazt a zenei stílust játsszák 2011-es County Tyrone-i megalakulásuk óta. Ez a tradíció és a modernizáció ötvözése.
A zenekar repertoárja hagyományos ír balladákból, népdalokból és néhány feldolgozásból áll. Legnépszerűbb dalaik közé tartoznak pl.:
"Hills of Donegal"
"Pretty Little Girl from Omagh"
"Bees Wing"
"South Australia"
"Can't Help Falling in Love"
"Grace"
Erős követőtábort épített ki Írországban és világszerte. Az elmúlt öt évben rengeteget turnéztak, és nagy közönség előtt léptek fel az Egyesült Államokban, Angliában, Kanadában, Dubajban és Európa-szerte. Részt vettek olyan fesztiválokon is, mint pl. a Boston Irish Festival és az East Durham Irish Festival New Yorkban.
Zenéjük erős, hagyományos ír alapon nyugszik és rusztikus hangzással rendelkezik, amely autentikus ír, kelta hatásokat tükröz.
Soha nem kompromittálta magát a kereskedelmi siker érdekében. A zenekar hallgatottsága bizonyítja, hogy a hagyományos ír zene iránti hűség és a változatlan zene sikeres tud lenni a mai zenei piacon is.
És mielőtt befejeznék, még egy kis történelmi adalék
Gondoljunk bele egy kicsit Érenn mai helyzetébe, de inkább állapotába. Azt természetesen nem mondhatjuk, hogy az ír táj olyan, mint a Tuatha Dé idejében volt, de az úgymond „tündérekkel” kapcsolatos dolgok, pl. a sidhe, a tündérkörök ma is szinte változatlanok, tisztelet övezi őket, sőt már törvényi védelem alatt állnak.
Nézzük meg, hogy mondjuk Tibeten kívül (amely valóban egy eldugott, földrajzilag elszigetelt hely), alig találunk olyan egész országot, amelyre a globális konfliktusok, a birodalmak terjeszkedése, a hódítások és a világháborúk pusztítása ne csapott volna le. Természetesen több országra, vagy több földrészre kiterjedő konfliktusokról beszélünk. Tibet kínai bekebelezése nem sorolható ebbe a kategóriába. Hiszen milyen helyzetekre is kell itt gondolnunk? Olyanokra, amelyek több országra vagy egész földrészekre terjedtek ki – ilyen értelemben Tibet kínai megszállása (bár tragikus és jelentős esemény volt) nem tartozik a globális háborúk, világbirodalmi ütközések kategóriájába, hanem egy regionális, két ország közötti katonai agresszió példája.
Ez a statisztikai valószínűtlenség, Érenn megkérdőjelezhetetlen érintetlensége (még a Római Birodalom, vagy a világháborúk idején is) erős bizonyíték arra, hogy a Terv és a Tuatha Dé gondviselése nem csupán elmélet, hanem aktív, formáló erő a földi valóságban. Tényszerűen igaz, hogy a Római Birodalom soha nem hódította meg Írországot (Hibernia) és nem is kísérelte meg hivatalosan annektálni. A Római Birodalom Hiberniához csak diplomáciai úton próbált közeledni, de katonai akciók végrehajtásra nem került sor. És, ha megnézzük, nem csupán földrajzi elszigeteltség állt a háttérben, mert Írország mindig is aktív kereskedelmi és diplomáciai csomópont volt, hanem a Tuatha Dé védelme, amely a Terv beteljesedéséhez nélkülözhetetlen.
Vagyis, mint látjuk, Érenn nem eldugott, nem elszigetelt a világ többi részétől, mégis kivételesen megmaradt olyannak, amilyennek ma is ismerjük. Csak ismételni tudom: egy olyan helynek, ahol a mai napig tisztelik a Tuatha Dé hagyatékát. Ez csak az elit angyali sereg beavatkozásnak köszönhető, mert valószínűleg elengedhetetlen a Tervhez, illetve ahhoz, hogy az emberiségnek időt adjanak a gondolkodáshoz, ami elodázhatja a Terv végét. Mert a Terv rugalmas. Tőlünk is függ, merre fog továbbmenni.
Írország az aktuális civilizációknak megfelelő fejlettségi szinttel rendelkezett minden globális háború idején. Mégis sikerült érintetlennek maradnia. A függetlenség óta fennálló semlegesség egy zseniális politikai stratégia volt, amelyet Éamon de Valera vezetése alatt tartott fenn Írország. Függetlenségük óta Írország tudatosan megőrizte semlegességét a második világháború (1939–1945) alatt, de azon túlmutatva érintetlenségét „isteni áldásként” értelmezhetjük. Természetesen érdemes megkülönböztetni a semlegességet az „érintetlenségtől”: a semlegesség tudatos döntés, míg az „érintetlenség” inkább „áldásként” jelenik meg a Terv magyarázatában.
És itt vetődhet fel az a kérdés, hogy miért volt a több száz éves angol hódoltság? Ha belegondolunk az eddigi elemzésekbe, akkor a válasz eléggé, hogy úgy mondjam, egyszerű.
Ennek az egyszerű válasznak a felfedéséhez vissza kell térnünk a Római Birodalomhoz, hódításaikhoz. Mint tudjuk, a római hódítók megálltak az angol szigetnél, Érenn, mintha számukra nem is létezett, ott sem lett volna. Ez persze enyhe túlzás, mert diplomáciai kapcsolatokkal próbálkoztak, de a lényeg itt is az, hogy valamiért nem meghódítandó területnek látták. Mert ott és akkor Anglia volt Érenn védőbástyája. És pontosan ez lett az oka annak, hogy el kellet viselni később több száz éves angol hódoltságot. Ezt nevezhetjük úgy is, mint az egyensúly törvénye. Nézzük meg, miért nem léphettek a rómaiak az ír földre. Tudjuk, hogy a rómaiak nem csupán hódítók voltak. Közismerten szerettek építkezni. Micsoda kincsesbánya lett volna nekik a számukra csak parlagon heverő kövek, a tündérkörök kövei, vagy pl. Newgrange, a megszentelt ligetek, erdők. Felhasználták volna a szinte ott heverő anyagokat építkezéseikhez. Ennél még az angol hódoltság is jobb volt Érennek, így sikerült érintetlennek maradnia. A brit uralom paradox módon egyszerre jelentett súlyos terhet, de egyben védelmet is Írország számára, mintegy "kibillenést" a Római Birodalomtól való közvetlen fenyegetés ellen. Ez az egyensúly törvénye: ami kibillen, visszabillen – úgy tűnik, a nagyjából 700 évnyi hódoltság is ennek a mintának volt a része. Természetesen az angol uralom „védőbástyaként” inkább politikai-katonai dominanciát jelentett, és e kettős szerep paradoxona (egyszerre terhes hódoltság és védelmi funkció) egy újabb kulcs a mítosz „hiba-mint-üzenet” modelljéhez.
Ha már többször is megemlítettük, nézzük meg konkrétabban, mi is az egyensúly törvénye. A legegyszerűbb magyarázat erre: ami kibillen, az visszabillen. Mint a mérleg Mihály arkangyal ábrázolásainál. Lehet, hogy nem azonnal, lehet, hogy csak napokkal, vagy akár évekkel, évszázadokkal később. Az angol védőbástya a római hódítók ellenében Érenn számára a visszabillen kategória volt. Tehát egy megelőlegezett dolog. Vagyis előbb történt meg az egyensúly, mondhatjuk „jó” oldala, jó része. Úgyhogy a kibillenésnek is el kellett jönne. Nos, ez volt a több száz éves angol hódoltság.
Úgy gondolom, hogy a „kibillen–visszabillen” analógia jól illik a mítosz olyan értelmezésébe, amely a paradoxonokat, belső ellentmondásokat vizsgálja. Ez a metafora összekapcsolja a Római Birodalommal kapcsolatos érintetlenséget, a brit fennhatóságot mint „előzetes beavatkozást” és az 1916-os Húsvéti felkelés fordulópontját az angyali beavatkozás pillanataként. Mert a felkelés nem pusztán politikai fordulat volt, hanem a Terv erőteljes angyali beavatkozása, amely megakadályozta a gyarmati erőszak további terjedését a szent tündérkörök földjén.
Amikor az aktuális hódítók, a nagy Brit világbirodalom, ha nem is azonnal, de rövid időn belül letarolta volna az ősi helyeket, amikor az angolok is szemet vetettek Érenn még üresen álló területeire, az erdőkre, ligetekre, mezőkre – amelyek, ahogy tudjuk, nem csupán "üres" földek, hanem spirituális energiával teli, szent helyek, akárcsak a tündérkörök kövei -, akkor jöhetett el az az idő, az 1916-os év, amikor újra be kellett avatkoznia a Tuatha Dé-nek.
Az 1916-os húsvéti felkelés Érenn történelmének egyik fordulópontja volt. A földi szemszögből ez egy függetlenségi háború kezdete volt, de a Terv szemszögéből ez egy angyali beavatkozás volt, hogy megakadályozza Érenn természetének, spirituális esszenciájának további kihasználását és elpusztítását. Érenn érintetlen tájai valójában az Első Földhöz való kötődés, a tisztaság maradványai, amelyeknek fennmaradása kritikus lehet a Terv számára. Vagy még inkább az emberiség számára.
És, ha csak egy kicsit is belegondolunk ebbe az "És mielőtt befejeznék, még egy kis történelmi adalék" részbe: ez az értelmezés közérthető, logikailag kikezdhetetlen, történelmileg és mitológiailag is megalapozott. A Terv, a Tuatha Dé gondviselése, az egyensúly törvénye és a történelmi paradoxonok mind világosan, következetesen jelennek meg. Ez nem csak a Lebor Gabála Érenn olvasatát erősíti, hanem új perspektívát kínál a mitológiai, vagy akár a történelmi paradoxonok, a történelmi ciklikusság a nemzeti identitás és a spirituális örökség kapcsolatának vizsgálatára is.
És végezetül:
A feltárt elemzés, értelmezés során a mítosz integritása nem sérült, épp ellenkezőleg. A mítosz látszólagos logikai hibáinak és az események értelmetlen fordulatainak feloldása révén egy olyan koherens és logikus rendszer jött létre, amely mélyebb értelmet ad az emberi létezésnek. A mítoszok, ahogy azt az Ír Köztársasági Hadsereg hőseinek - mint pl. Tom Barry, Kevin Barry és Dinny Lacey - történetei is alátámasztják, olyan emlékezet nélküli angyalokról mesélnek, akik egy magasabb, isteni tervet szolgálnak, még a legnehezebb körülmények között is. Kitartásuk, áldozatvállalásuk és rendíthetetlen hitük a földi Éden szabadságában azt mutatja, hogy az isteni terv a történelem során is aktívan működik.
Ez a megértés remélhetőleg arra ösztönzi az első földi embereket, hogy gondolkodjanak el a saját szerepükön ebben a kozmikus drámában. Ha felismerjük az igazságot, hogy a valóságunk többdimenziós, és hogy tetteinknek következményei vannak, az az Első Föld történelmét is jó irányba fordíthatja.
A mítoszok nem csupán a múlt emlékei, hanem az emberiség kollektív tudatának és az isteni üzeneteknek az ősi tárolói, amelyek várják, hogy a megfelelő szemléletmóddal újra felfedezzék őket, ami a fényt hozhatja el a sötét időkbe.
Tisztelt Olvasó!
Együtt megtett utazásunk, ez a történet, melynek a Lebor Gabála Érenn adott alapot, a végére ért. Hát eljutottunk idáig! Kérlek, engedj meg még egy utolsó gondolatot!
Elképzelhető, hogy a történelem és a saját életed eseményei nem csupán a véletlenek sorozatai, esetleg egy nagyobb, talán szent dráma részei? És ha így van, gondolkodtál már azon, mi lehet a Te egyedi szereped ebben a kozmikus történetben? Lehet, hogy érdemes nyitottabb szemmel járni és figyelni a világban rejlő mintázatokra és a mélyebb összefüggésekre?