Bevezetés
Kedves Olvasó!
Ez egy bevezetésnek szánt szöveg, amely a főoldal (Hódítások Könyve) és a Morrigan próféciái oldalon kifejtett gondolatok mélyebb megértéséhez járul hozzá.
A főoldal önmagában is olvasható, bár természetesen a Morrigan próféciái is. De! A kezdet mindig fontos! Tehát a főoldalon kifejtett publikáció adja meg az értelmezést, a keretrendszert Morrigan valós és fikciós próféciáihoz, illetve ezek magyarázatához.
Ez a bevezetés azért került külön oldalra, mert ez egy mélyebb, talán történelmi mélységet is adhat annak, ami itt olvasható. De ha nem is olvassa el, a többi rész önmagában is egy teljes leírás a Lebor Gabála Érenn nagyívű gondolatairól. Véleményem szerint a többi rész önmagában is teljes képet ad a Lebor Gabála Érennről - különös tekintettel a Tuatha Dé Danannra.
A Lebor Gabála Érenn iszonyú régi lehet. Talán a legősibb. A Lebor Gabála Érenn nem egyszerre keletkezett, hanem szájhagyományon keresztül évezredek alatt. Amikor a 11. században lejegyezték a keresztény szerzetesek, igyekeztek ezeket a pogány eredetmítoszokat a bibliai kronológiába illeszteni. A mögöttük rejlő, eredeti történetek biztosan régebbiek.
Írország már az i.e. 3. évezredben is lakott volt, fejlett neolitikus kultúrával (pl. Newgrange). A bronzkor során pedig jelentős társadalmi és technológiai fejlődés volt.
A Tuatha Dé Danann történetei az ősi ír (pre-kelta) istenek és isteni lények emlékeit őrzik.
A régészeti és nyelvészeti adatok szerint a kelta kultúra és a kelta nyelvek (és ezzel együtt a kelta mitológia) az i.e. 1. évezred középső és későbbi szakaszában váltak dominánssá Írországban. A Lebor Gabála Érenn-ben szereplő milétosziak története, akik Írország végső elfoglalói és a gael írek ősei: nos ez lehet kelta népcsoportok beáramlása. Ez inkább a vaskori kelta társadalom idejére tehető. Meg kell jegyeznem, hogy vannak történészek, akik Newgrange korát az i.e. 9000-es évekre teszik.
A kelta bevándorlók nem egyszerűen felváltották az előző kultúrákat, hanem integrálták azokat.
Tehát a legendák nemcsak a középkori lejegyzés korából, hanem több évezreddel korábbról származó rétegekből állnak. Ezért, szerintem egy, akár 2-3 évezredes időtartam is lefedheti, lefedi ezt az időszakot. Mármint i.e.
Tehát a Lebor Gabála Érenn messze nem csupán egy 11. századi, keresztény szerzetesek által kreált mese, hanem egy évezredeken átívelő szájhagyomány lenyomata, amely mélyebb, eredeti igazságokat rejt.
Nem egyszerre keletkezett. Ez alapvető. Az i.e. 3. évezredi neolitikus kultúrától (ami egyértelműen fejlett, komplex civilizációra utal) kezdve, a bronzkori fejlődésen át a vaskori kelta beáramlásig, minden időszak nyomot hagyott a szájhagyományban. Ez azt jelenti, hogy a Lebor Gabála Érenn egy kulturális archeológiai lelet, ahol a szövegben rétegekben rakódnak egymásra az évezredek tapasztalatai, hiedelmei és eseményei.
A Tuatha Dé Danann történeteinek pre-kelta eredete is fontos. Ez a réteg adja meg azt a mélységet, ami lehetővé teszi a bibliai párhuzamokat és az „Isteni Népe” koncepciójának alátámasztását. A kelta bevándorlók nem felváltották az előző kultúrákat, hanem integrálták azokat, ez a kulcs a szerzetesek „szelídítésének” megértéséhez is. Volt mit integrálniuk, nem üres lapra írtak.
A 11. századi lejegyzés nem feltétlenül a mítoszok meghamisítása volt, hanem a fennmaradásukért vívott harc része egy új hitrendszerben. A paradoxonok és logikai hibák éppen ebből a folyamatból fakadnak, és ezek a kulcsok a mélyebb, eredeti üzenetekhez.
A Lebor Gabála Érenn mögött 2-3 évezrednyi szájhagyomány állhat. Ez nem egy néhány száz éves mese, hanem egy évezredes emberi tudás és tapasztalat kódolt lenyomata. Ez a távlat adja meg azt, ami miatt érdemes komolyan venni akár az „Isteni Terv” gondolatát is.
Ha valami ennyire régi, és ennyi kultúrrétegen át fennmaradt, az valószínűleg nem puszta fikció, hanem valamilyen mélyebb igazságot hordoz.
Ha a mítoszok évezredeket ölelnek fel, akkor az általuk sugallt "Terv" is időtlennek és egyetemesnek tűnik.
A mainstream tudományos és akadémiai körök gyakran hajlamosak a Lebor Gabála Érennt (és sok más szájhagyományt) a lejegyzés korához (itt a 11. század) vagy a közvetlenül megelőző kelta vaskorhoz (i.e. 1000-es évek) kötni, esetleg maximum az i.e. 2000-ig visszamenőleg feltételeznek szóbeli gyökereket. Ez a megközelítés gyakran figyelmen kívül hagyja a mélyebb régészeti és antropológiai bizonyítékokat, valamint a szájhagyományok valós ellenállóképességét az idővel szemben.
Ez a megközelítés rámutat arra, hogy a Lebor Gabála Érenn gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt a hivatalos álláspont sugallja.
Akár a Tengrizmussal (egy ősi közép-ázsiai sámánista hitrendszer, amelynek gyökerei szintén évezredekre nyúlnak vissza, de a kodifikált formája későbbi) való összehasonlítás is erősíti ezeket az érveket. Ha a Lebor Gabála Érenn korábbi rétegei valóban az i.e. 3-2. évezredre tehetők, akkor az valóban az egyik legősibb, írásba foglalt (ha korábban csak szájhagyományként létező) eredetmítoszok közé tartozik.
Tulajdonképpen elismerem a pontosságot az írott verziók dátumával kapcsolatban, de nézzük meg a mögöttes, ősi szóbeli hagyományok korát, amik álláspontom szerint sokkal régebbiek, mint maguk az írások.
Ezt a mainstream is elismeri: a szóbeli hagyományok kora. A mainstream akadémiai kutatás, különösen az antropológia, a folklorisztika, a néprajz és a történelemtudomány széles körben elfogadja, hogy a szóbeli hagyományok hosszú ideig fennmaradhatnak, és értékes információkat hordozhatnak. Mondjuk a múlt eseményeiről, a hiedelmekről és a kultúrákról. Jóval azelőtt, hogy írásba foglalták volna őket. Az írásbeliség megjelenése nem jelenti azt, hogy a korábbi kultúrák tudásai érvénytelenek lennének. Csak azt, hogy más módszerekkel rögzítették és adták át őket.
Példáal az ausztrál őslakosok szóbeli hagyományai és a geológiai események.
Az ausztrál őslakosok generációkon keresztül adtak át szájhagyomány útján történeteket a táj formálódásáról, szigetek létrejöttéről. A mai geológiai és régészeti kutatások (amelyek a tengerszint-változásokkal és a földkéreg mozgásaival foglalkoznak), megerősítették ezeknek a pontosságát. Kiderült, hogy a szóbeli hagyományok olyan eseményekre vonatkoznak, amelyek több mint 7000-10000 évvel ezelőtt történtek. Tehát az utolsó jégkorszak vége és a tengerszint emelkedése idején.
Az akadémiai világ ma már széles körben elismeri, hogy ezek a szóbeli történetek valójában történelmi emlékek. Földrajzi leírások, amelyek évezredekig fennmaradtak, anélkül, hogy valaha is írásba foglalták volna őket. Ez talán egyértelművé teszi, hogy a szóbeli hagyományok nemcsak hosszú életűek, hanem pontos információkat is megőrizhetnek.
Ez egy bevezetésnek szánt szöveg, amely a főoldal (Hódítások Könyve) és a Morrigan próféciái oldalon kifejtett gondolatok mélyebb megértéséhez járul hozzá.
A főoldal önmagában is olvasható, bár természetesen a Morrigan próféciái is. De! A kezdet mindig fontos! Tehát a főoldalon kifejtett publikáció adja meg az értelmezést, a keretrendszert Morrigan valós és fikciós próféciáihoz, illetve ezek magyarázatához.
Ez a bevezetés azért került külön oldalra, mert ez egy mélyebb, talán történelmi mélységet is adhat annak, ami itt olvasható. De ha nem is olvassa el, a többi rész önmagában is egy teljes leírás a Lebor Gabála Érenn nagyívű gondolatairól. Véleményem szerint a többi rész önmagában is teljes képet ad a Lebor Gabála Érennről - különös tekintettel a Tuatha Dé Danannra.
A Lebor Gabála Érenn iszonyú régi lehet. Talán a legősibb. A Lebor Gabála Érenn nem egyszerre keletkezett, hanem szájhagyományon keresztül évezredek alatt. Amikor a 11. században lejegyezték a keresztény szerzetesek, igyekeztek ezeket a pogány eredetmítoszokat a bibliai kronológiába illeszteni. A mögöttük rejlő, eredeti történetek biztosan régebbiek.
Írország már az i.e. 3. évezredben is lakott volt, fejlett neolitikus kultúrával (pl. Newgrange). A bronzkor során pedig jelentős társadalmi és technológiai fejlődés volt.
A Tuatha Dé Danann történetei az ősi ír (pre-kelta) istenek és isteni lények emlékeit őrzik.
A régészeti és nyelvészeti adatok szerint a kelta kultúra és a kelta nyelvek (és ezzel együtt a kelta mitológia) az i.e. 1. évezred középső és későbbi szakaszában váltak dominánssá Írországban. A Lebor Gabála Érenn-ben szereplő milétosziak története, akik Írország végső elfoglalói és a gael írek ősei: nos ez lehet kelta népcsoportok beáramlása. Ez inkább a vaskori kelta társadalom idejére tehető. Meg kell jegyeznem, hogy vannak történészek, akik Newgrange korát az i.e. 9000-es évekre teszik.
A kelta bevándorlók nem egyszerűen felváltották az előző kultúrákat, hanem integrálták azokat.
Tehát a legendák nemcsak a középkori lejegyzés korából, hanem több évezreddel korábbról származó rétegekből állnak. Ezért, szerintem egy, akár 2-3 évezredes időtartam is lefedheti, lefedi ezt az időszakot. Mármint i.e.
Tehát a Lebor Gabála Érenn messze nem csupán egy 11. századi, keresztény szerzetesek által kreált mese, hanem egy évezredeken átívelő szájhagyomány lenyomata, amely mélyebb, eredeti igazságokat rejt.
Nem egyszerre keletkezett. Ez alapvető. Az i.e. 3. évezredi neolitikus kultúrától (ami egyértelműen fejlett, komplex civilizációra utal) kezdve, a bronzkori fejlődésen át a vaskori kelta beáramlásig, minden időszak nyomot hagyott a szájhagyományban. Ez azt jelenti, hogy a Lebor Gabála Érenn egy kulturális archeológiai lelet, ahol a szövegben rétegekben rakódnak egymásra az évezredek tapasztalatai, hiedelmei és eseményei.
A Tuatha Dé Danann történeteinek pre-kelta eredete is fontos. Ez a réteg adja meg azt a mélységet, ami lehetővé teszi a bibliai párhuzamokat és az „Isteni Népe” koncepciójának alátámasztását. A kelta bevándorlók nem felváltották az előző kultúrákat, hanem integrálták azokat, ez a kulcs a szerzetesek „szelídítésének” megértéséhez is. Volt mit integrálniuk, nem üres lapra írtak.
A 11. századi lejegyzés nem feltétlenül a mítoszok meghamisítása volt, hanem a fennmaradásukért vívott harc része egy új hitrendszerben. A paradoxonok és logikai hibák éppen ebből a folyamatból fakadnak, és ezek a kulcsok a mélyebb, eredeti üzenetekhez.
A Lebor Gabála Érenn mögött 2-3 évezrednyi szájhagyomány állhat. Ez nem egy néhány száz éves mese, hanem egy évezredes emberi tudás és tapasztalat kódolt lenyomata. Ez a távlat adja meg azt, ami miatt érdemes komolyan venni akár az „Isteni Terv” gondolatát is.
Ha valami ennyire régi, és ennyi kultúrrétegen át fennmaradt, az valószínűleg nem puszta fikció, hanem valamilyen mélyebb igazságot hordoz.
Ha a mítoszok évezredeket ölelnek fel, akkor az általuk sugallt "Terv" is időtlennek és egyetemesnek tűnik.
A mainstream tudományos és akadémiai körök gyakran hajlamosak a Lebor Gabála Érennt (és sok más szájhagyományt) a lejegyzés korához (itt a 11. század) vagy a közvetlenül megelőző kelta vaskorhoz (i.e. 1000-es évek) kötni, esetleg maximum az i.e. 2000-ig visszamenőleg feltételeznek szóbeli gyökereket. Ez a megközelítés gyakran figyelmen kívül hagyja a mélyebb régészeti és antropológiai bizonyítékokat, valamint a szájhagyományok valós ellenállóképességét az idővel szemben.
Ez a megközelítés rámutat arra, hogy a Lebor Gabála Érenn gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt a hivatalos álláspont sugallja.
Akár a Tengrizmussal (egy ősi közép-ázsiai sámánista hitrendszer, amelynek gyökerei szintén évezredekre nyúlnak vissza, de a kodifikált formája későbbi) való összehasonlítás is erősíti ezeket az érveket. Ha a Lebor Gabála Érenn korábbi rétegei valóban az i.e. 3-2. évezredre tehetők, akkor az valóban az egyik legősibb, írásba foglalt (ha korábban csak szájhagyományként létező) eredetmítoszok közé tartozik.
Tulajdonképpen elismerem a pontosságot az írott verziók dátumával kapcsolatban, de nézzük meg a mögöttes, ősi szóbeli hagyományok korát, amik álláspontom szerint sokkal régebbiek, mint maguk az írások.
Ezt a mainstream is elismeri: a szóbeli hagyományok kora. A mainstream akadémiai kutatás, különösen az antropológia, a folklorisztika, a néprajz és a történelemtudomány széles körben elfogadja, hogy a szóbeli hagyományok hosszú ideig fennmaradhatnak, és értékes információkat hordozhatnak. Mondjuk a múlt eseményeiről, a hiedelmekről és a kultúrákról. Jóval azelőtt, hogy írásba foglalták volna őket. Az írásbeliség megjelenése nem jelenti azt, hogy a korábbi kultúrák tudásai érvénytelenek lennének. Csak azt, hogy más módszerekkel rögzítették és adták át őket.
Példáal az ausztrál őslakosok szóbeli hagyományai és a geológiai események.
Az ausztrál őslakosok generációkon keresztül adtak át szájhagyomány útján történeteket a táj formálódásáról, szigetek létrejöttéről. A mai geológiai és régészeti kutatások (amelyek a tengerszint-változásokkal és a földkéreg mozgásaival foglalkoznak), megerősítették ezeknek a pontosságát. Kiderült, hogy a szóbeli hagyományok olyan eseményekre vonatkoznak, amelyek több mint 7000-10000 évvel ezelőtt történtek. Tehát az utolsó jégkorszak vége és a tengerszint emelkedése idején.
Az akadémiai világ ma már széles körben elismeri, hogy ezek a szóbeli történetek valójában történelmi emlékek. Földrajzi leírások, amelyek évezredekig fennmaradtak, anélkül, hogy valaha is írásba foglalták volna őket. Ez talán egyértelművé teszi, hogy a szóbeli hagyományok nemcsak hosszú életűek, hanem pontos információkat is megőrizhetnek.
És még néhány gondolat.
Amin nem nagyon szabadna senkinek tovább lépnie, aki a Lebor Gabála Érenn-t olvassa az a következő: hogyan lenne lehetséges halandó embereknek isteneket legyőzni? Konkrétan a milétosziaknak Írország ősi isteneit?
Mint pl. a tenger istene (Manannán mac Lir), a háború istennője (Morrigan), akik természetfeletti képességekkel rendelkeztek.
Logikailag teljesen abszurd, felfoghatatlan és nonszensz, hogy puszta halandók, emberek, le tudták volna őket győzni egy csatában.
Ez nem egy apró, elnézhető logikai hiba a mítosz narratívájában, hanem egy alapvető ellentmondás, ahogy azt a mítosz maga feltárja nekünk.
És pont, ez nem tűnik fel senkinek? Ezen nyilvánvaló abszurditás nem egy figyelmen kívül hagyható mellékkörülmény, hanem a kulcs, amely egy sokkal mélyebb igazságot tár fel.
Ha a többi paradoxon még el is kerülné a figyelmet, ez maga egy vakító útjelző kellene, hogy legyen.
Ez a jelzés több, megfontolandó üzeneteket hordoz.
Vagyis, hogy ez, itt nem szó szerint értendő. Az esemény, ahogy le van írva, a saját belső logikájának ellent mond. Tehát nem a felszíni történet a lényeg.
Valami mélyebbnek kell emögött lenni. Ha ennyire ellentmondásos a felszín, akkor egy rejtett, koherens jelentésnek kell lennie. Ez a jelzés arra késztethet, hogy valamilyen magyarázatot kell keresnünk.
Ez egy elsődleges bizonyíték, ami rámutat az "Isteni Terv" koncepciójának létjogosultságára. Mert ha az istenek nem veszíthetnek (márpedig hogyan veszíthetnének?), de a mítosz szerint elveszítik a földet, akkor az csakis egy előre elrendezett terv része lehet.
A logikai keretrendszeren belül, és a mítoszok által felkínált premisszák (isteni lények és a halandók ereje) szigorú értelmezésében, úgy tűnik, hogy más, a logikával összeegyeztethető magyarázat erre a központi paradoxonra (az istenek vereségére) nem igazán található.
Ez rámutat a logikai hézagokra. A mainstream értelmezések vagy figyelmen kívül hagyják ezt az útjelzőt, vagy nem kielégítő magyarázatokkal (pl. egyszerű mese, költői szabadság) próbálják elsimítani.
Márpedig, ha a mítoszt figyelembe véve más logikus magyarázat nincs, akkor az Isteni Terv az, amely feloldhatja ezt az abszurditást. Tehát ez nem csupán egy lehetséges értelmezés, hanem a legkoherensebb és leglogikusabb válasz a felmerült kérdésre.
És igen természetesen a Tuatha Dé "ügynökei" az 1920-as évek előtt is megjelenhettek Írországban.
Mert ha a Terv folyamatos, akkor a Tuatha Dé "ügynökeinek" jelenléte is folyamatos. Esetleg a feladatuk jellege és az ahhoz szükséges, úgymond, hősiesség mértéke változik. Ahogy a Terv különböző fázisokon megy keresztül, úgy az első földi manifesztációknak is alkalmazkodniuk kell. A szabadságharc (különösen az Édenként értelmezett Írország védelmében) egy kritikus, kiemelt fázis lehetett, amely szinte emberfeletti beavatkozást, önfeláldozást igényelt. Ezért eme tettek sokkal látványosabbak lettek. Feljegyezték őket a történelemkönyvekben, dalok születtek róluk. Korábban, talán csendesebb időszakok voltak, ahol az "ügynökök" kevésbé nyilvánvaló, de szintén a Tervet szolgáló szerepeket töltöttek be. Mint pl. a tudás megőrzése, kulturális kohézió fenntartása.
Amin nem nagyon szabadna senkinek tovább lépnie, aki a Lebor Gabála Érenn-t olvassa az a következő: hogyan lenne lehetséges halandó embereknek isteneket legyőzni? Konkrétan a milétosziaknak Írország ősi isteneit?
Mint pl. a tenger istene (Manannán mac Lir), a háború istennője (Morrigan), akik természetfeletti képességekkel rendelkeztek.
Logikailag teljesen abszurd, felfoghatatlan és nonszensz, hogy puszta halandók, emberek, le tudták volna őket győzni egy csatában.
Ez nem egy apró, elnézhető logikai hiba a mítosz narratívájában, hanem egy alapvető ellentmondás, ahogy azt a mítosz maga feltárja nekünk.
És pont, ez nem tűnik fel senkinek? Ezen nyilvánvaló abszurditás nem egy figyelmen kívül hagyható mellékkörülmény, hanem a kulcs, amely egy sokkal mélyebb igazságot tár fel.
Ha a többi paradoxon még el is kerülné a figyelmet, ez maga egy vakító útjelző kellene, hogy legyen.
Ez a jelzés több, megfontolandó üzeneteket hordoz.
Vagyis, hogy ez, itt nem szó szerint értendő. Az esemény, ahogy le van írva, a saját belső logikájának ellent mond. Tehát nem a felszíni történet a lényeg.
Valami mélyebbnek kell emögött lenni. Ha ennyire ellentmondásos a felszín, akkor egy rejtett, koherens jelentésnek kell lennie. Ez a jelzés arra késztethet, hogy valamilyen magyarázatot kell keresnünk.
Ez egy elsődleges bizonyíték, ami rámutat az "Isteni Terv" koncepciójának létjogosultságára. Mert ha az istenek nem veszíthetnek (márpedig hogyan veszíthetnének?), de a mítosz szerint elveszítik a földet, akkor az csakis egy előre elrendezett terv része lehet.
A logikai keretrendszeren belül, és a mítoszok által felkínált premisszák (isteni lények és a halandók ereje) szigorú értelmezésében, úgy tűnik, hogy más, a logikával összeegyeztethető magyarázat erre a központi paradoxonra (az istenek vereségére) nem igazán található.
Ez rámutat a logikai hézagokra. A mainstream értelmezések vagy figyelmen kívül hagyják ezt az útjelzőt, vagy nem kielégítő magyarázatokkal (pl. egyszerű mese, költői szabadság) próbálják elsimítani.
Márpedig, ha a mítoszt figyelembe véve más logikus magyarázat nincs, akkor az Isteni Terv az, amely feloldhatja ezt az abszurditást. Tehát ez nem csupán egy lehetséges értelmezés, hanem a legkoherensebb és leglogikusabb válasz a felmerült kérdésre.
És igen természetesen a Tuatha Dé "ügynökei" az 1920-as évek előtt is megjelenhettek Írországban.
Mert ha a Terv folyamatos, akkor a Tuatha Dé "ügynökeinek" jelenléte is folyamatos. Esetleg a feladatuk jellege és az ahhoz szükséges, úgymond, hősiesség mértéke változik. Ahogy a Terv különböző fázisokon megy keresztül, úgy az első földi manifesztációknak is alkalmazkodniuk kell. A szabadságharc (különösen az Édenként értelmezett Írország védelmében) egy kritikus, kiemelt fázis lehetett, amely szinte emberfeletti beavatkozást, önfeláldozást igényelt. Ezért eme tettek sokkal látványosabbak lettek. Feljegyezték őket a történelemkönyvekben, dalok születtek róluk. Korábban, talán csendesebb időszakok voltak, ahol az "ügynökök" kevésbé nyilvánvaló, de szintén a Tervet szolgáló szerepeket töltöttek be. Mint pl. a tudás megőrzése, kulturális kohézió fenntartása.
Ez adja a Terv dinamikus és adaptív jellegét, ahol a beavatkozás mértéke a földi események súlyához igazodik.
És ha a Terv globális érvényű, és az "emlékezet nélküli angyalok" az isteni terv végrehajtói, akkor teljesen logikus, hogy szerte a világon találhatók olyan történelmi, mitológiai vagy akár kortárs esetek, ahol az emberek az átlagos emberi erőt, akaratot meghaladó tulajdonságokat mutatnak.
Ezek az esetek további bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy az Isteni Terv nem csupán az ír mítoszra korlátozódik, hanem egyetemes jellegű. Más kultúrák hősei, szentjei, vagy éppen hősies történelmi egyénei is lehetnek a Tuatha Dé földi megnyilvánulásai, akik a Tervet szolgálták, szolgálják a saját régiójukban.
És van itt még egy nagyon valós, őszinte dilemmám. Az idő korlátai. Ez mondjuk egy hatalmas akadály.
Úgy gondolom, belevágni mindenbe, átrohanni mindenen, hát ennek nincs értelme. Hiszen lehetne kutatni minden nép mítoszait, történelmi hőseit, de az idő erre egy embernek sajnos nagyon kevés.
Írásom nagy részletességgel feltár egy – nevezzük nevén - Isteni Tervet az ír mitológiában. Remélem, hogy ez sablonként szolgálhat mások számára is. Ezt a metodológiát bárki alkalmazhatja más mítoszokra vagy történelmi eseményekre. Remélem, hogy adtam egy kulcsot az érdeklődő, nyitott emberek kezébe.
Mint tudjuk, az emberi élet korlátozott, és egyedül senki sem képes a teljes tudást feltárni. Őszintén remélem, hogy kinyitottam egy ajtót, amelyen többen be fognak lépni.
Én magam nem tudom feldolgozni az összes mítoszt. Azáltal, hogy a keretrendszert megalapoztam, már megvannak annak a feltételei, hogy mások, talán a jövőben, folytassák és alkalmazzák ezt a megközelítést más kultúrákra.
Őszintén hiszem, hogy az emberek keresik a mélyebb magyarázatokat!
Még ha a mainstream akadémia nem is foglalkozik vele, az online platformok lehetővé teszik, hogy az ilyen meglátások megtalálják a közönségüket.